Van, aki csúnyának látja a saját gyerekét?

Szerintem jobb, ha egy baba/gyerek karakteres, mintha tucatszépségideál.

Az én gyerekem igazi cuki kis kockafej baba volt, most hajjal(és jó frizurával) valódi szépség, már csak az arcán látszanak markánsabb vonások, de szerintem kell is rá, még a végén tucatemberek fognak rá bukni.

Szerintem a karakteres gyerekek sokkal szerethetőbbek, mint a barbiek.

Van nagyon szép porcelánbaba arcú lány a csoportjában, tényleg hibátlan barbie arca van, de valahogy olyan üresnek érzem a nagy kék csillogó szemét.

Egyébként az én gyerekemet is le szokták fotózni, vagy mutogatni rá az utcán, hiszen gyönyörű, karakteresen szép, előnyös a haja, előnyösen van öltöztetve, senki sem mondaná meg, hogy a kopaszon-csupaszon egy kockafejű pocakos:)

Anno csecsemőként beszólt egy fodrász, hogy tokás, nekem fel sem tűnt a toka, szerintem csak rövid a nyaka, de az arctípusához jól állt kifejezetten.

Látják az anyukák, hogy nem a legszebb a babájuk, de általában hasonlítanak rájuk vagy az apjukra, így a szeretett tulajdonságra néznek, nem egy görbe orra, és máris karakteresnek gondolják, mint én az arcformáját az enyémnek. Ha pedig ügyes az ember, könnyen előnyére fordíthatja a szépségideáltól eltérő tulajdonságot, hogy idegenek számára is szépnek látsszon.

Én is úgy voltam vele, mint a #8. Babának nem volt egy szépség, sőt még picit csúnyult is később, de 1 éves korától kezdve egyre szebb. Szóval ez változhat.

Szerintem mindenki látja, hogy ha szebb egy gyerek az átlagnál,de nem feltétlen teszi szóvá. Ha viszont nem szebb, mit mondjanak rá, hogy "azta,de csúnya"..áhh azt is megdicsérik. Mást még nem igazán lehet észrevenni egy babán, csak a külsőségeket :)