Ti egyedül hogy szívjátok ki babátok orrát?

Durvának fog tűnni leírva, de cseppet sem kell durvának lennie a gyakorlatban (illetve a lefogás miatt mindig sírnak sajnos a kicsik, de hát orrot szívni muszáj, hogy nagyobb baj ne legyen). SZóval:

Leülök a földre vagy kanapéra kicsit terpesztett lábakkal, a kicsi fejecskéje a lábam között, a combommal nagyon finoman az oldalánál tartom a kezeit. Tehát nem kell erősen szorítani semmiképp sem, csak a combommal a fejét sé kezeit megtartani. Ha már olyan nagy, hogy közbe a lábait is megemeli és azokkal veri ki az orrszívót a kezemből, akkor az egész művelet előtt egy tetra kifogóba becsomagolom a lábacskáit, lazán, de azért ne tudjon velük kalimpálni.

Minél gyorsabban és gyengéden, de határozottan kell csinálni, utána sok-sok ölelés, és túl vagyunk rajta.

Három gyerekem van, ez az egy módszer vált be mindegyiknél.

Én is úgy csináltam, mint az egyes, amikor már nagyobb volt.

Kisebb korában még finomabb voltam.

Az ölembe ültettem, a lábait a térdeim közé fogtam, az egyik keze a hónom alatt mögém, a másik kezét fogtam, a karomon volt a feje.

De amikor erősebb lett, és durvábban tiltakozott, akkor már ki tudott szabadulni, akkor tértem át az 1-es által is említett fogásra.

Én a pelenkázón szoktam lefogni. A bal kezemet keretszben átrakom a testén, így mindkét keze le van fogva. A lábait meg kicsit lelógatom a testem mellett a pelenkázóról, mert marha nagyokat tud hasba rúgni. A jobb kezemmel meg szívom az orrát.

Hát igen, nagyon utálja. Üvölt, de úgy vagyok vele, hogy inkább, mint egy arcüreg gyulladás.

Fölé hajolok a 2 könyököm közt van a gyerek. Az egyikkel a fejét fogom, a mellkasommal épp annyira hajolok csak rá, hogy ne tudjon kapálózni, a szabad kezemmel szívom. Mondjuk ő nem riltakozik, sőt mosolyog isy nála az a baj, hogy venné el, hogy a szájába vegye.

Nekünk a nagy volt tiltakozos, vele ugy jartam el, ahogy az 1es válaszoló.