Csak nálunk ilyen a helyzet?
Párommal terveztük a babát, vártuk is nagyon. 1 honapos lesz a napokban.
A gyerek elött is én végeztem a házimunkát, munka után jöttem haza, takarítás, mosás, főzés, minden nap főttkaja, stb.. sosem volt ezzel problémám, szerintem ez a nő dolga.
Meglett a pici, segítséget az én illetve párom szüleitől nem kaptunk. Én viszem ugyan úgy a háztartást. De ugyebár pici a baba, egész nap cicin lógna. Így sokmindent nem tudok csinálni. Párom egész nap dolgozik, így kb csak fürdetésre ér haza. Akkor egy 10-15 percet játszik vele, és ennyi.
Úgy érzem az én nyakamba szakad minden. Éjjel én kelek a gyerekhez, nem tudom kipihenni magam. Mikor napközben alszik, akkor pedig próbálom behozni a lemaradásom itthon. Egyszerűen hulla vagyok. És segítséget sem tudok kérni senkitől.
Próbálkoztunk a kaja rendeléssel, de azt párom nem eszi meg.
Egyszerűen úgy érzem, nem tudok megfelelni. Nem tudok a dolgaim végére érni. A pici nappal nemsokat alszik, így akkor azt csinálom amit muszáj, a többit meg akkor mikor fenn van, fogom (mert különben sír) és 1kézzel csinálom.
Nem beszélve arról, hogy kb senkivel nem beszélgetek kb egész nap, úgyérzem kezdek becsavarodni.
Más is érzett így?
Sajnálni kéne? Edd meg amit főztèl. Nálunk a kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy mindketten dolgozunk, közösen visszük a háztartást. A nő dolga akkor volt ez, amikor a férfi tartotta el a családot. Ha mindketten dolgoztok, milyen jogon a nő dolga a háztartás? A pasi addig meg vakarja a tökeit a tv előtt?
Szóval nálunk mindig megvolt osztva a feladat, gyerek után is. Bár arányaiban akkor többet csináltam, de a párom is kivette a részét mindenben. Gyereket nevelni nem napi 15 perc.
Valószínű eleged lesz hamarosan mindenből, a párod megunja és félre lép. A gyerek meg két instabil szülő közt őrlődik. Szép kilátás.
Ha változtatni szeretnél, akkor beszéld meg a pároddal. Legyen többet a gyerekkel és kapj segitseget (bébicsosz heti pár órában, amíg kicsit kikapcsolòdhatsz, találkozhatsz a barátaiddal stb). Ha mindent magadra vállalsz az nem lesz egyszerű. Nyugodtan kérj segítséget a párodtol...
Kétnaponta panaszkodik ezen valaki. Értsétek már meg, hogy a férj is be kell hogy szálljon a teendőkbe! Dolgozik, és?! Nagy dolog, attól még családja is van.
A másik amit imádok, amikor leírja vki hogy "nagyszülő nem segít". Miért is kéne neki? Menje át felmosni vagy mosogatni? Nem. A feleség+férj osztozzon csak szépen, feleseg 70%, férj 30% arányban. Ti ketten vállaltatok gyereket. Nálunk két gyerek van (úton a harmadik), sosem szakadtam meg mert váltva csináltunk mindent. Amíg ő dolgozott azalatt en sem a s**gemet vakartam! Miután hazaért, onnantól pedig felesben folytattuk a napi teendőket. Altatás után tudtunk pihenni mindketten.
"És segítséget sem tudok kérni senkitől."
Ezt sem értem. Kitől kéne, a szomszédtól? Menjen át főzni nektek?
Elárulom: párodtól. És az neki nem segítség hanem kötelesség.
Nem éreztem így, sajnálom.
Nekem a legjobb időszak volt, amikor otthon voltam. Mindenre volt időm, mire hazajött a férjem, csak megvolt minden, így akkor tényleg együtt lehettünk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!