3 hónapos baba mellett NEM egész nap dolgozni? Szerintetek is probléma?
4 hónapos és egy hete lekezdtem újra minden hétköznap dolgozni. Ez azt jelenti, hogy délelőtt kb 2-3 óra és délután kb 3-4 óra. A gyerek addig jó helyen van (anyukám, nővérem vagy egy saját babájával otthon levő óvónő), van hogy velem is jöhet, de általában ez korlátoz és gyakorlatilag felesleges, mert nem tudok rá figyelni akkor (hiszen munka), ezért így nem igazán szoktam. Ja és egy napon, csak a délelőttről van szó, szóval igazából 4 ilyen nap van.
Másokat is hallottam, hogy csinálják így, sőt az egyik legjobb barátnőm is így csinálta, igaz az ő gyereke már 5 éves.
Egy ismerősöm viszont szóvá tette a hétvégén, hogy ez döbbenet és botrányos. Nem szoptatok, ezzel nincsen baj.
Mert általában az anyukákkal van a baba.
Pl. olyan napon, amikor nem dolgozik a párom, 10 percet vigyáz a babára, amíg zuhanyzom, van, hoy eljöm velünk sétálni és mibdenképp gyakran rámosolyog.
Vagyis: 23:50 percet én felelek érte, 23 órát egyedül én. Én hozok döntést arról, milyen ruhát szerzünk és honnan, milyen pelenkát használunk, milyen elveket követve gondoskodunk róla, választom ki a játékokat, kelek hozzá éjjel, viszem orvoshoz.
Ha dolgozik, akkor a 10 perc vigyázás és a hazaérkezésekor az üdvözlés van.
A párom szeret minket, dolgozik értünk, nincs olyan perc kb amit ne a családra szánna.
De a kisbaba gondozása alapvetően anyai feladat.
"Férfiaknak miért nem mantrázza senki ezt a "nem fogod látni az első lépéseit" szöveget?"
Szerintem valahol ez is szomorú egyébként.
Ebben az esetben nem lenne gond anyuci munkamániájával, ha nem mindig lepasszolná valakinek a kis zavaró tényezőt, aki akadályozza a kiteljesedésében (bár azért fontos volt megszülni, gonolom beírta a naptárba, hogy két fontos ügyfél fogadása között az ebédidőben gyors megszüli, pipa, de ő lép, mert vár a Mariska, aki nyilván fontossabb, mint a gyereke). Ha arról lenne szó, hogy apa otthon van a babával, anya meg jár dolgozni, az szerintem teljesen rendben van. De ez a gyerek azt se fogja tudni, hogy most akkor neki ki az anyja vagy az apja, megy körbe a nagyi, a tesó, meg az óvónő között. És nem 4 éves, hanem 4 hónapos. A szüleire lenne szüksége. Majd esetleg a kistesó is ott lesz, legalább lesz kivel rivalizálni, ha anyu, apu haza jön pár percre, amíg valami fontos iratot megkeresnek, és pont lesz@rják, hogy kinek milyen lett a rajza de nyilván vágynának a gyerekek tőlük egy kis szeretetre.
Szerintem a lényeg, hogy nyugodt környezetben nőjön fel. Nyilván az életében lesek, ha nem is annyit mint MAGYARORSZÁGON a normál, de azért mégiscsak az élete része leszek, és az anyja leszek.
Egyébként ha arra alapozunk, hogy 4-5-6 vagy még idősebb gyerekek örökbefogadása után is olyan kötődés tud kialakulni, mint a saját szülőkkel (legjobb barátomnál például ez van), akkor nehogy már az enyémnek a vérszerinti anyjával ne tudjon, mivel később sokkal többet tud majd velem jönni, akár munkába is.
Köszönöm válaszokat, elgondolkodtattak! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!