3 hónapos baba mellett NEM egész nap dolgozni? Szerintetek is probléma?

Mert általában az anyukákkal van a baba.

Pl. olyan napon, amikor nem dolgozik a párom, 10 percet vigyáz a babára, amíg zuhanyzom, van, hoy eljöm velünk sétálni és mibdenképp gyakran rámosolyog.

Vagyis: 23:50 percet én felelek érte, 23 órát egyedül én. Én hozok döntést arról, milyen ruhát szerzünk és honnan, milyen pelenkát használunk, milyen elveket követve gondoskodunk róla, választom ki a játékokat, kelek hozzá éjjel, viszem orvoshoz.

Ha dolgozik, akkor a 10 perc vigyázás és a hazaérkezésekor az üdvözlés van.

A párom szeret minket, dolgozik értünk, nincs olyan perc kb amit ne a családra szánna.

De a kisbaba gondozása alapvetően anyai feladat.

"Férfiaknak miért nem mantrázza senki ezt a "nem fogod látni az első lépéseit" szöveget?"

Szerintem valahol ez is szomorú egyébként.

Ebben az esetben nem lenne gond anyuci munkamániájával, ha nem mindig lepasszolná valakinek a kis zavaró tényezőt, aki akadályozza a kiteljesedésében (bár azért fontos volt megszülni, gonolom beírta a naptárba, hogy két fontos ügyfél fogadása között az ebédidőben gyors megszüli, pipa, de ő lép, mert vár a Mariska, aki nyilván fontossabb, mint a gyereke). Ha arról lenne szó, hogy apa otthon van a babával, anya meg jár dolgozni, az szerintem teljesen rendben van. De ez a gyerek azt se fogja tudni, hogy most akkor neki ki az anyja vagy az apja, megy körbe a nagyi, a tesó, meg az óvónő között. És nem 4 éves, hanem 4 hónapos. A szüleire lenne szüksége. Majd esetleg a kistesó is ott lesz, legalább lesz kivel rivalizálni, ha anyu, apu haza jön pár percre, amíg valami fontos iratot megkeresnek, és pont lesz@rják, hogy kinek milyen lett a rajza de nyilván vágynának a gyerekek tőlük egy kis szeretetre.