Iszsz, egyuttalvasparti anyabol cumi-, tapszer- es kulonalvasparti? Volt valaki igy meg?

Szerintem ez a gyereken múlik. Ismerek olyan tápszerest, aki sokszor kelt éjszaka és még hat évesen is átjárt a szülőkhöz és olyan anyatejest is, aki pár hetesen már átaludta az éjszakát.

Nálunk mindkét fiam igény szerint szoptatott volt. Az egyik napközben hasfájós volt, de hamar kialakult magától a napirendje, éjszaka aludt, mint a bunda (szopin aludt el, de át tudtam rakni az ágyába), pár hónaposan megtalálta az ujját, aztán magától fokozatosan leszokott a ciciről másfél évesen. A másikkl napközben semmi probléma, mosolygós tejbetök, de sosem tudtam rávenni, hogy az ágyában aludjon, 1-2 óránként ébredt olyankor és mindig rögtön ordítva (a nagyobb nem is sírt, csak cuppogásig jutott), két évesen én beszéltem le a cicizésről, de csak 4 évesen aludta át először az éjszakát. Pedig szentül megfogadtam, hogy minden ugyanúgy lesz, mint az elsőnél. Mindig azt mondom, ha csak az első gyerekem lenne, meg lennék róla győződve, milyen ügyesen tudok nevelni :) Hátha nálatok fordítva lesz, drukkolok.

Szerintem sem ezeken múlik, kifogtál egy ilyen babát :/ Mondjuk ez egy anonym fórum, úgyhogy itt leírhatom - maximum lepontoznak, leszarom - hogy ha a saját mentális egészségem és egyensúlyom lenne a tét, és én már igazán de igazán de igazán mindent megtettem meg hetekig-hónapokig szívtam önzetlenül, akkor csessze meg én bizony megpróbálnám a suttogó-féle fokozatos alvás tréninget. Lehet, hogy nem az a legjobb a gyereknek.

Lehet, hogy ha rajta múlik, ő 4-5 éves koráig se tanul meg éjszaka nyugodtan lenni. Csakhogy egy családban nem csak a gyerek van és pláne nem ő az aranyozott kisbálvány akit a szülőknek utolsó csepp könnyükig ki kell szolgálni mindenféle extrém körülmények között...

A történetem a Tiédhez hasonló. Utólag azt mondom: amelyik gyerek elégedett és boldog a kiságyában, jól alszik, nem sír, nem ébred a szüleit keresve rettegve, őt nem feltétlenül kell együttalvásra szoktatni még akkor sem , ha a szakirodalomban elolvastuk és meg is vagyunk arról győződve, hogy ez miért jobb a babának. Ugyanis vannak ilyen nyugodt, kiegyensúlyozott gyerekek, akiknek a nappali sok-sok testközelség egész egyszerűen elég, sőt, vannak olyna babák, akik egyenesen jobban, nyugodtabban alszanak a kiságyban, mint a szülők között/anya mellett.

Ugyanakkor a fiam nem ilyen volt, és vele kegyetlenség lett volna erőltetni a Suttogót vagy más, nem válaszkész módszert. Sokkal később derült ki, hogy ő ADHD-s, tehát nehezebben nevelhető, és bár sokáig a környezetemben rám fogták, hogy épp az én liberálisnak mondott nevelésem miatt lett ilyen, gyermekpszichiáter azt modnt,a hogy ellenkezőleg, neki személy szerint a sírni hagyás, napirend erőltetése, szigorúbb szoktatás sokkal károsabb lett volna, mert még az anyjába vetett hitét is elvette volna.

A lányom egészen más. Vele eleve igény szerinti szoptatásra, együttalvásra készültem, meg persze életvitelszerű hordozásra. Viszont róla hamar kiderült hogy sokkal jobban alszik a kiságyában (bár cicin aludt el vagy hordozókendőben), a komfortszopi nem érdekli, csak étkezésre hazsnálja a mellemet, és amikor megtanult járni, nemigen kívánkozott már a hátamra, inkább tolókaros triciklibe, akármibe, de több szabadságra vágyott, mint testközelségre. Mindig is jobb alvó volt, míg a fiam 5 éves koráig velünk aludt, a lányom már három évesen el tud aludni teljesne egyedül, és nyugodtan alszik reggelig.

Most vároma harmadikat. Egy dolgot határoztam el nagyon komolyan: nem fog befolyásolni sem védőnő, sem szakirodalom, de még a saját eddigi tapasztalataim sem, csak a gyereket fogom figyelni. Ha olyna típusú lesz, mint a fiam, akkor hidd el, nem lesz más választásom, ha szeretem a gyerekem, mint egész nap szoptatni és együtt aludni vele akár öt éves koráig. Ha a lányomhoz fog inkább haosnlítani,a kkor meg kötelesésgem lesz észrevenni, hogy jobban alszik kiságyban, mint ahátamon, vagy mellettem, vagy nem igényli egész nap a mellemet, horodzást, stb.

Hogy melyik nevelési metódus a könnyebb a szülőnek, az nyilvánvaló, de szerintem csak akkor jó suttogósabban nevelni, ha a babának nincs igénye ennél többre, vagy másra. Újszülöttet-csecsemőt sírás árán rászoktatni egy neki nem megfelelő rendszerre nem szabad.

De jó volt ezeket a válaszokat olvasni! Végre nem olyanok válaszoltak, akik pálcát törnek egymás feje felett, hanem elfogadás és megértés van 😊

Bár az én fiam még pici, de egy dologra rájöttem. Az ember tervez.. Egész életedben mindent.. Aztán megszületik a gyereked és mindent felülír, terveket, elveket stb.

Én azt gondolom hogy az a lényeg, hogy baba és mama is a lehető legpihentebb és kiegyensúlyozott legyen. Ha valaki ezt együtt alvással, vagy külön alvással éri el. Az teljesen mindegy. Fontosak a baba igényei de nem minden áron, ugyanis van az a pont amikor már fontosabb lenne a kisimult anyuka jelenléte.

Szerintem próbálkozni kell, illetve merni kell próbálkozni. És mindeközben figyelni a visszajelzeseket.

Pl nálunk:

Kb minden könyv leírja, hogy mielőbb különítsd el egyértelműen a nappalt és az éjszakát. Legyen világos, meg zajok stb.

Jól és logikusan hangzik. Így is tettem, mindaddig míg rá nem jöttem, hogy a fiam nagyon is igényli a sötétet, nappal alváshoz. 3 hónapos, és ugye egyre ügyesebben mozog. Nappal is rajtam alszik el, de addig addig fészkelődik amíg be nem fúrja magát arccal a könyök hajlatomba, mert akkor úgy neki sötét van és az úgy milyen jó és lehet végre jót aludni. Mindaddig, amíg én a gonosz anyja vissza nem teszem a mellkasomra (mert mondjuk nekem úgy kényelmes), na de így megint világos van... Akkor már nem alszik. Végig szenvedtem a fél délutánt mert nem alszik. Aztán két nap elteltével átgondoltam: mi a fontosabb? az hogy erőltessem a napfénytől elárasztott szobát, vagy az, hogy minőségi pihenésben legyen része, ahol az idegrendszere fejlődik és minden más is. Végül utóbbira szavaztam. Szóval azóta ha álmosodik már húzom is el a sötétítőt, és így békésen alszik el a mellkasomon (kiságyban egyedül nem tud, nem is erőltetem). És őszintén szólva én 30 évesen sem tudok világosban aludni, miért kötelező egy babának, ha nekem nem?

A másik, én nagyon nem akartam együtt alvást, aztán mikor hetek óta minden éjjel órákig ültem vele egy fotelban (ami kényelmes ugyan, de nem ennyire), mert csak így tudott aludni, akkor egyszer csak magamhoz tértem, hogy normális vagyok, miért küzdök? Oké hogy a gyereknek jó, de nekem nem. És már bújtam is be vele az ágyba. Nem aludtam ugyan jól, se mélyen de legalább aludtam valamennyit.

Ez tartott pár hétig, aztán gondoltam egyet és miután elaludt letettem az ágyába. Aludt reggelig. Azóta vagy az apján vagy rajtam elalszik 9 körül. Egy órát alszik így, majd letesszük és alszik tovább.

Egyébként a fiam sajnos hamar tápszeres lett, de nem kell neki a cumi. Tök dühös lesz tőle, mert nem jön belőle semmi. Barátnőm kislánya fél éves koráig kizárólag anyatejes volt, éjszakára kapott cumit. Aludt minden éjjel.

Szerintem nem létezik mindenkire érvényes recept. Próbálkozni kell, és nem kell feltétlenül a mai trendeket követni. Pl én nagy eretnek vagyok, ugyanis az én fiam hason alszik. De háton a moro reflex felébreszti 20 percenként. Én meg azt akarom, hogy pihentető alvásban legyen része. A légzésfigyelő természetesen be van kapcsolva mindig.

Ezért egy rakás szakember és ősanya megkövezne. De ő pl intenzíven kezdte az életét, és tudjátok, hogy ott hogy altatják a babákat? Hason! És miért? Mert így jobban alszanak. Ennyi, kérem.. Ezzel engem meg is győztek :)

Hosszú voltam bocsánat, a lényeg hogy próbálkozz bátran olyan dolgokkal ami neked szimpatikus. A lényeg hogy még találd a módját hogy pihentebb legyél.

A lányom az első évben kb 10-15 alkalommal kelt éjszakánként így megértem a problémád.Mi próbáltuk a cumit a szájába adni, de egyáltalán nem fogadta el.Ilyen baba is van.:) Mikor már 15 felett kelt éjjel áttettem hozzánk a nagy ágyba kövezzen meg aki akar, de máshogy nem is lehet bírni.Hiába volt ott a gyerekszoba, minden alkalommal átcaplatni aztán jól felébredt 20 percig altatni és utána visszatenni a kiságyba aztán visszamenni a hálóba és elfeküdni és mire elaludt volna az ember mehetett vissza.Erről szólt az éjjel.Mikor magam mellé tettem meg csak megsimogattam és vissza is aludt.4 hónaptól tápszeres volt, szóval a tápszer se megoldás.3 hónaposan megkezdődött a mozgásfejlődés nála,9 és fél hónaposan járt.Akkor mindenki azt mondta, na majd innentől fog aludni.Hát tévedtek.Most 16 hónapos és még mindig 3-4-5 alkalommal kel éjjel, ha mégsem ébred(mert most már 2 éjjel volt ilyen is) akkor legkésőbb 5-kor ébredés van amúgy este 9-10 magasságába fektetjük, előbb nem alszik el később meg már nehéz elaltatni túlfárad.Szóval nálunk ez az ideális.Szerintem mindent kipróbáltunk amihez volt szívünk.Sírni én sem hagytam soha,pedig anyám szerint majd egy hét alatt megszokná, hogy aludni kell, de nekem ehhez nincs gyomrom.A cumit élből elutasította pedig vagy 3 hónapig próbáltam minden nap a szájába tenni.(ilyen is van szóval a cumi is csak akkor megoldás ha a gyerek elfogadja).

Remélem kicsit szerencsésebb leszek nálad, mert így 16 hónap éjszakázás után én is sokszor úgy érzem, hogy kész vagyok mint a mateklecke.Nálunk ismerősök között senkinek nincs ilyen lurkója.Mindenki azért panaszkodott mert képzeljem el milyen rossz nekik 2x fel kell kelni a gyerekhez éjjel.Én meg csak lesek, hogy ne már:)

Szerintem jól csináltál mindent, csak vannak ilyen gyerekek és egyáltalán nem biztos, hogy a második babátok ilyen lesz.Kitartást kívánok neked!

Nekem álom gyerekeim voltak (vannak.) Az egyik 6 hetes korától, a másik 7 hetestől átaludta az éjszakát. Mindketten külön szobában aludtak eleinte. A kicsi most is, őt babának nem lehetett ringatva altatni, kiságyba be, ujjszopás (próbáltam a cumit, nem fogadta el), alvás.

A nagy cumis, fogzáskor óránként kelt sírva, rohantam át, cumi megkeres, vissza altat - őt ringatva kellett altatni. Amikor meguntam, mellém vettem, azután semmi gond nem volt, felriadt, cumi be, simi a hátát és alvás. Na ő most is velem alszik :D 5 éves. Ő tápszeres és cicis volt, a kicsi csak anyatejes. Cumit rögtön az elején nem szerencsés adni, mert cumizavar akkor biztos lesz. Konkrétan az enyém elfelejtette hogy kell szopizni a cumi után. De ha már ügyes, 3-4 hetesen el kezdheted rászoktatni.