Nem ketten együtt vállaltuk a gyereket? Csak nekem kötelező a 24 órás szolgálat, de legyen tisztaság, tiszta-vasalt ruha, főtt étel és még elégítsem is ki egy férfi igényeit (úgy, hogy a sajátomról mondjak le).
nálatok is ez van? apa miért nem képes a gyerekkel lenni egy kicsit? nem azért, hogy leüljek esetleg. áááááá, csak azért, hogy pl. ki tudjak teregetni, vagy le tudjam szűrni azt a roh@d.t levest vagy akármi, ami házimnka. tök mindegy. csak ő nem bírja a szar szagát, nekem bírni kell. csak ő nem bírja hallgatni, ahogy sír, nekem kell.
nekem mindent kell. imádom a gyermekünk, de néha nekünk is járna egy kis szünet, nem? mondjuk, hogy egyszer le tudjak úgy zuhanyozni, hogy a gyerek nincs ott a pihenőszékben a kabinnal szemben, vagy, sz@rás közben ( már bocsánat, de most nagyon pipa vagyok!) ne kelljen ugrálnom a wc-ről. ne adj isten esetleg meg tudjak ebédelni vagy vacsorázni normálisan. apa már végzett a vacsival, számítógép elé lefekszik, én meg ugrálok, mint a hülye. nekem kötelező, ő fáradt. mert dolgozik napi 6 órát, ezzel le van tudva. hétvégén délután 5-ig alszik, de nehogy felébresszük ám, inkább elviszem a babát sétálni, mert akkor apa morci, mert nem tudta kialudni a "21267583" óráját!
hogy én hónapok óta nem aludtam egyhuzamban 2 óránál többet? neki nem számít. hát hogy is van ez?
sokat nyelek, nem szólok, csak finoman megkérem, nehogy megbántsam, többször elmondtam, mit várok, megbeszéltük, de mégsem történt semmi. de most betelt a pohár úgy érzem. hangot adtam a problémámnak, hogy esetleg 1 kib...szott órát ő is eltölthetne a gyerekkel, hogy a vacsit meg tudjam csinálni, erre megsértődött. még ő sértődött meg!
ez másoknál is így van? azért nagyon bosszantó.
(huh, már most jobb, hogy ezt leírtam!)
Mekkora szerencsém van a párommal.
Mi együtt takarítunk,főzünk és ellátjuk a babát:-)
Együtt minden gyorsabb!!
Nalunk is detto ugyanez van.
Mindig csak en teszem tisztaba, en furdetem, jatszom vele, ringatom, vigasztalom, mert a parom szerintem meg a sajat fejet se kapna, ha nem a nyakan lenne, szerintem egyszeruen tehetsegtelenek az ilyen pasik barmire. Mindig fel munkat vegez, ha leorditom a fejet, hogy pakolja el az asztalt, vagy vigye ki a szemetet es ha mondom neki, hogy csodalom hogy a melohelyen nem felfizetest kap ha ott is igy vegzi a munkajat akkor meg en vagyok lehulyezve, meg ilyenek. Es ez meg csak a roviditett verzio.
Ja arrol nem is beszelve hogy o mehet sorozni meg minden de meg egyszer se mondta azt hogy ne te marha egy kicsit pihenj le vagy menj el valahova egyedul addig en ugyelek a gyerekre, helyette inkebb azt mondja hogy ha mar ket perce kell ugyeljen a gyerekre, hogy most vigasztald te is kicsit mert en mar eleget vigasztaltam (2 percet!) Ha sir mondom vedd fel s forditsd hasra mert ugy jobb neki aszondja o nem tudja hogy kell. Meg szerencse hogy EN tudom... Meg persze sok sok hasonlo dolgok vannak.
Ha panaszkodom anyosnak azt mondja: "Ezt ugy hivjak, hogy asszonysors" Hat koszonom szepen... Akkor miert nem mondta a fia hogy neki nem kell csalad...
Szoval oruljon az akinek a ferje segit valamit.
ha megengeditek, én is leírom a történetemet. szerintem mindenki tegye fel magának a kérdést, h szereti-e azt az embert, akivel együtt él. mert ez a legfontosabb. hha a válasz igen, akkor lázongunk a sorsunk ellen, de hát ez van:))) néha kiborulunk, néha elég 1 puszi és minden ok lesz.
nálunk a következőképpen alakult a helyzet: van egy 25 hónapos fiam, aki mindennél fontosabb nekem, nagyon szeretem őt. 6 hetes volt, mikor saját lakásba költöztünk, ahol akkor csak 1 ablakon volt szúnyogháló, az a nappali ablaka volt. elviselhetetlen hőség volt, ezért az akkor 2 hónapos fiamat kiköltöztettem éjjelre a nappaliba, bölcsőben aludt, mi pedig az ülőgarnitúrán aludtunk, de nem egymás mellett, mert nem kinyitható. na ettől ő annyira kiakadt, h sms chat-en v hol írogatott vmi ringyónak, akivel még akkor éjjel a lépcsőházba kiszökve meg is beszélt másnapra 1 randit... persze rájöttem, kivertem a balhét, akkor megígért mindent, persze akkor is hazudott, és azóta is folyamatosan. találtam már farmerját inggel a pincében eldugva...
hazudik, elveri a pénzünket, és sorolhatnám. persze nem is segít, de ez nekem már természetes. megoldok mindent egyedül, de tegnap betelt a pohár, túlment minden határon, éjjel gondolkodtam, h mi legyen és rájöttem, h ezzel a viselkedésével kiölt belőlem mindent. nem szeretem már, ezért lépni is fogok, nem maradok vele, mert a fiam nem 1 olyan idegbeteg anyát érdemel, amilyen ma vagyok.
Húúúú, csajok!Ennyi probléma babák miatt?!
13:33!Nagyon sajnálom...
Bocsi, kitértem egy kicsit!
Szerintem az olyan apukákat, akik így állnak hozzá a dolgokhoz, már az elején el kell kezdeni idomítani (bocsi a kifejezésért, de ez találó).
Ha valaki vár akár egy évet, lehet, hogy kifut az időből.A férj azt hiszi, neki mindent lehet, a nő pedig kidolgozza a lelkét.Akkor meg már késő lesz, és jön a válás.
Az én férjem sem egy könnyű eset.Anyós elkapatta:naponta főzött, kimerte a kaját, ha kellett megmelegítette neki, megkente a szendvicseit, stb.
Nekem tavaly kellett kezdenem az idomítást:)Fokozatosan hozzászoktattam ahhoz, hogy megegye a másnapos kaját, megkenje a szendróit stb.Egyszerűen a kezébe nyomtam a babát.Ha nem fogja meg, nem lesz vacsi, teregetés meg hasonlók.Hát ő már egy óra után panaszkodott, hogy nagyon nehéz a manónkkal.Olyan fárasztó.Jah, de neki csak játszani kell vele, nem pedig elvégezni még mellette a házimunkát is.
Vigyázzon csak rá a férjed naponta minimum egy órát.Azalatt tengernyi dolgot meg lehet csinálni.Nem szabad hagyni, hogy állandóan lustizzon.Előttem már írta valaki, hogy az első alkalommal, amikor otthon hagyod neki a babát, ne legyen az hosszú idő.Egyetértek vele.Lehet, hogy bepánikolna, ha a baba elkezdene sírni, és csak rosszabbodna a helyzet.
Majd írd meg, hogyan alakultak a dolgok!
mindenképp megírom.
nem szeretnék eljutni a válásig. eszemben sincs. sajnálom, aki már ott tart.
őszintén szólva, örülök,hogy ilyen hamar kibuktam és leültünk bszélgetni, mert így tudjuk alakítani a dolgokat.
aztán persze meglátjuk!
kitartás mindannyiunknak!!!!
örömmel írom a fejleményeket!!
bejött, hogy két délután a párom van a gyerekkel! először nehezen ment, mindig kérdezte "most mt csinálak?", ugráltam az első két alkalommal, de a harmadiknál már csak 1x szólt segítségért!! és képzeljétek, úgy összejött a gyerekkel, hogy mindne nap munka után, ha hazajön, az az első, hogy "besélgessen" vele!
olyan édesek, ahogy magyaráznak egymásnak! :)
úgy látszik ,csak félt tőle, hogy mit csináljon, ha sír pl. de már megoldják együtt a dolgot :)
én pedig nyugodtan meg tudok csinálni mindent...
azt gondolom ez tartós változás lesz apától, mert rákapott az "ízére a dolognak", a gyerekvigyázásra, és hamar eltűnt a "kötelező hétfő és szerda délután apával" mert már minden nap munka után kicsit foglalkozik a babával.
elmentem fodrászhoz is pénteken és olyan jó volt kicsit kikapcsolódni.
sőt, tegnap elmentünk vacsizni is hármasban, meglepett a párom :), hogy kimozduljunk kicsit!
tanulság!!! le kell ülni megbeszélni a dolgokat időben és határozottan elmondani az elképzeléseinket és hogy mi mit szeretnénk!
nem tökéletes, mert ha nem létszükséglet, akkor nem teszi tisztába önként és dalolva, de ha kell megy ez is már :), meg az esti fürdetések is élményszámba mennek!
összességében nagyon elégedett vagyok és boldog... és mióta megbeszéltük a problémámat az "egyég" dolgok is jobban mennek a kapcsolatunkban....
:)))))))
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!