Nem ketten együtt vállaltuk a gyereket? Csak nekem kötelező a 24 órás szolgálat, de legyen tisztaság, tiszta-vasalt ruha, főtt étel és még elégítsem is ki egy férfi igényeit (úgy, hogy a sajátomról mondjak le).

dettó!!!

csontra 13 hós volt a babám, amikor először moziban voltam (egyedül, mert nicns kire bzni a babát, de nem is baj, mert vágyatm egy kis egyedüllétre).

én már beszéltem ezügyben a férjemmel, leírtam 3 napunkat neki, hogy lássa, nincs enek üresjáratok, mert neki kevés amit végzek (vasalás, inges helyen dolgozik ráadásul), takarítás, főzés , minden nap főtt kaja vacsira, bevásárlás, gyerekkel foglalkozás...) válasz: látja, igen, de akkor osszam be jobban az időmet, nemkell annyit a gyerekkel fogllakozni....hozzáteszem, nezéz kétemberes babám van, segítségem meg nuku....no nembaj.

nálunk ez odáig fajult, hogy az elején bántott, tepertem, hogy megértse, mennyi dolog ez nekem, éjjel nem alszom stb. szép lassan asok b*szogatás miatt lejutottam odáig, hogy már egyáltalán nem érdekel, amit mond, le se tojom. csak teszek egy ilyenfajta megjegyzést hogy hm, tényleg, nahát....merthogy ő is mindig így reagált az én bajaimra. szóval ez van. ja és nálunk még az is van, hogy én annak ellenére szerettem volna kistesót 2 éven belül, hogy nagyon nehéz volt az eleje, és nincs segítség, először hajlott rá, a dea zátn kitalálta, hogy nekem még ez az egy is sok, kb. szar anya vagyok és szar háziasszony. szóval ez sem. gondolom, megértitek ti akiknek gyereke van, hogy milyen az ha megtagadnak az embertől egy babát, akit szeretne....nagyon nagyon rossz, és nagyon fáj. mert én tényleg kitettem a lelkem. legalábbis úgy érzem.

szóval most se jó házasság, se kistesó, és úgy érzem, nem rajtam múlt, hanem a tipikus férfiönzésen!!!!

könnyű azt mondani, nézted volna meg hamarabb.az ember reménykesdik, hogy majd máshogy lesz, meg a szerelem ugye....

Lányok,Anyukák,akkor én most összeteszem a két kezem:az én férjem imád a picivel lenni már az eleje óta.jó,a főzés,meg a házimunka nagy része az enyém,de nem is engedném neki,mert az nem lenne jó senkinek:)de porszívózni ő szokott.mikor látja,hogy már kicsit sok volt a nap végére,ő szokta mondani,menj,ülj be a kádba,majd én figyelek a csöpire.mi csajok valóban többet bírunk,de sajnos a pasik ezt totál természetesnek veszik(a faterom ilyen,szegény anyám rengeteget melózott mellette)

egy iztos,én a te helyedben hagynám a házimunkát pár napra a túróba,csak észre veszi,hogy nincs meleg kaja,meg vasalt,mosott ing.....rájön a tutira előbb utóbb.......kitartás!

Ismerős a helyzet!

Nekem is sokszor elegem van az egészből!Talán még rosszabb mint a majdnem 1 éves kisfiunk,csak éppen tisztába nem kell rakni!

Azt hitte a gyerek nevelés arról szól,hogy a gyereket berakom egész napra a kiságyba,hagy ordítson,és akkor én mindent meg tudok csinálni,minden olyan lesz szülés után,mint amikor még tervbe se volt véve a gyerek!

Ha a kicsi elvan örülök hogy van 1 kis nyugtom,de akkor a párom zendít rá,hogy ö milyen sokat dolgozik(napi 6-7 órát),milyen fáradt stb,stb...!

A terhesség alatt én hogy el lustultam,mert nem tudok mindent megcsinálni 1 nap alatt. már ezt is meg kaptam.

A legutóbb mikor ráhagytam a gyerkőcöt,majd hazajöttem 2-3 óra múlva,közölte hogy nem irigyel!