Ti mennyire hagyjátok sírni a pici gyereket?
Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem most. Épp ebédeltem, az ágyon ülve, az ágyra leterítve a játszószőnyeg, rajta a kisfiam (4 hónapos)
Végig nyöszörgött, látszott rajta, hogy vagy unatkozik nagyon, vagy fáradt...
Végig beszéltem hozzá, miközben ettem, adtam neki a játékait stb., csak nem nyugodott meg...de akkor még nem sírt, csak nyüszögött. Na aztán kb 4 falat volt hátra a kajámból, és elkezdett ordítani. Mondtam neki hogy márpedig anya ezt megeszi már. Mivel szoptatok, fontosnak tartom hogy tudjak enni normálisan. Tehát megettem azt a pár falatot, majd kezet mostam. Kb 2 percig ordított így. Utána felvettem és kb 3 perc után elaludt a karomban. Szerintetek ez még elfogadható? Természetesen ha hasa fáj vagy más baja van nem hagyom ordítani, meg most is csak az evés miatt tettem mivel reggelizni se nagyon volt időm.
Ti hogy álltok ehhez? Hallottam olyat aki simám hagyja sírni bármikor, olyat is akinek sose sír mert egyből felveszi. Most akkor mi lenne a helyes? Mindenhol azt olvasom ne hagyd a gyereket sírni egy percig se mert árt a lelki világának. Na de akkor vegyek fel én is egy pelust, hogy még wc-re se menjek el? Ti hogy álltok ehhez a témàhoz?
Nekem három kicsi van 2-2 év korkülönbséggel. Az elsőnél még minden úgy volt, ahogy írták többen: nem ettem amíg ő el nem aludt, nem tamarítottam, ha engem akart, 5 perces ételeket főztem, stb. Soha, de soha nem várattam meg magam miatt, tényleg még WC-re is vittem, ha kellett. Kiegyensúlyozott volt, az biztos, de igazából azt gondolom, hibáztam, mert szépen fokoztaosan hozzá kellett volna szoktatni ahhoz, hogy a családban mindenki egyformán fontos, nyilván egy újszülötthöz maximálisan igazodunk, de később meg kell tanulnia várni kicsit. Tehát nem elhanyagolásról beszélek, és a hiszti szó két éves kor alatt nem is igazán hagyná el a számat, de alapvetően ha az anya nincs jól, azt az egész család megérzi hosszú távon, tehát nem három falatot eszem, és nem hagyom félbe hatszor egy egy év körüli gyereknél.
A másodiknál már némileg okosabb voltam, ez a gyerekem még kiegyensúlyozottam, mint az első (talán épp azért, mert nem bálvány volt már, hanem a család egy tagja, imádott, de nem agyonkényeztetett tagja), és sokkal türelmesebbm, sokkal jobban képes önállóan játszani, stb.
A harmadik gyermekemhez már akkor sem tudtam volna egyből ugrani mindig, ha akartam volna, két kicsi nagytesó mellett ez lehetetlen. Nyilván soha nem volt egyedül hagyva, de neki többször meg kelett elégednie azzal, hogy egy-két percen át csak a hangomat hallja, és csak utána érek oda. Ha ennyitől sérül, akkor minden gyerek, akinek iker vagy kisebb-nagyobb testvére van, sérül. ami akár igaz is lehet. De együtt fognak tudni élni ezzel. Ne ostorozd magad. Lehet, hogy neked egy nyugodt étkezés kiemelten fontos ahhoz, hogy egyben érezd magad, más meg kétnaponta hajat kell hogy mosson, a harmadiknak meg edzenie kell kicsit, hogy kifújja a gőzt, és lehet, hogy közben valaki más karjában sírni fog kicsit a baba.
Nevelési célzatú sírni hagyást mélyen elítélem, de ha az anya jólléte a tét, akkor egy kicsit várhat a baba 10 esetből néhányszor. A legtöbbször úgyis magunk elé helyezzük őket gondolkodás nélkül, ez nem iskérdés.
Szóról szóra a 11-es választ gondoltam magaménak. Ugyanigy vagyok, az elsőnél mindent a másodiknál kevésbé a harmadik néha vár.
De ettől független kiegyensúlyozott gyerekek.
Pr perctől nem lesz lelki sérült.
"A sírással jelzi, hogy valami baja van"
Ez pontosan így van. és nagyon fontos igazság, és ezért nem szeretem a hiszti szót hallani/olvasni sem egy pici baba esetében.
És tényleg úgy van első gyereknél, hogy minden megvár:) Amit viszont már tényleg nem olyan könnyű félbehagyni a pici kedvéért, ahogy előttem is írták, az pl. a kicisvel nagyobb tesó kakis pelenkájának cseréje. Vagy fürdetése (nem hagyhatom egyedül a kiskádban akkor sem, ha a pici felsírt), stb.
Amikor pedig már 6 éve nem evett végig az anya egyetlen étkezést sem (mert a kicsik alvásidejéra nem csak az evés marad, hanem minden más is, ha tényleg mindent a babák mögé helyezünk a sorban), akkor már nem olyan rózsaszín ez az egész "azonnal odafutok" dolog.
ha az anya sír, az is jelez valamit. Egy évig ezt szépen lehet bírni, a legkevesebb a gyerekért.... de 6 év már hosszú idő. Nem kell kiégni, mártírrá válni. Csak a józan ész határain belül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!