11 hónapos, de még mindig sokat sír! Más járt már így?

Az a baj, hogy az ilyen érzékenyebb babáknál összeérnek a sírósabb fázisok :( Tehát lehet eleinte hasfájós, akkor azért sír 3 hónapig kb. Utána van aki peches és hamar jönnek a fogai, amik meg is viselik.Aztán a mozgásfejlődési állomásokra is van, amelyik érzékenyebben reagál, majd jön a szeparációs szorongás (majd a dackorszak). Szóval valószínű, nálatok ezek így összefolytak.

Én sógornőmmel szültem majdnem egyszerre, mindkettőnk babája nagyon hasfájós nyűgös volt az első 3 hónapban.

Enyém is ébredt sokáig, az övé is és köztük aludt. ( pedig tápszeres volt, enyém meg anyatejes tehát az éjjeli ébredés se lett könnyebb nekik a tápszertől)

Utána nálunk szerencsére egyre jobb lett a helyzet, az én gyerekemet (és később a másik kettőt ) sem viselte meg a fogzás, csak úgy egy éves kor után az őrlő fogaknál volt egy két hasmenős nyűgösebb nap, de ennyi.

Az ő babája viszont korán fogzott és folyamatosan , és attól is nyűgös volt, majd így tovább ahogy írtam az elején.

Neki akkor lett könnyebb, mikor ovis lett a kisfiú.

5 éves lett mire mertek vállalni kistesót mellé , annyira nehéz volt az első 2-3 év nekik.

Nekem a fiam 2 éves volt, mikor a középsőm született.

Áldott nyugis , nem sírós baba volt, ennek ellenére bizony akaratos, határozott típus lett, és nagyon nehezen viseli ha vki nem azt csinálja amit ő akar, irányító típus, imád "drámázni" , a hangulatai elég szélsőségesek (9éves).

A fiam pont az ellenkezője. Szóval a pici gyerekkori sok sírás mögött ha nincs semmi szervi probléma- én nem vélek összefüggést felfedezni későbbi személyiség szempontjából.