Kisbabás anyukák, mik azok, amikre nem marad már idő és elhanyagolódik a baba mellett? én így jártam:

Deguink voltak egy "anyuka és a lánya" terhesen órákat játszottam velük de miután megszületett a csepp nem volt idő ennyi játékra folyton szöktek volna odaadtuk őket ahol tudnak foglalkozni velük mert nem tudtam nézni hogy csak az etetésre és az almozásra volt idő - el nem lettek hanyagolva-

más? ... imádtam himezni - teritóket- hát már arra se jut idő és egyszerübb ételeket főzök vagy ha bonyolultat kiván a férjem akkor nagyobb adagot készitek és megy a fagyasztóba.

Szia nagyon sajnálom a kutyusodat, remélem mielőbb hazatalál!

És most megyek megdögönyözöm az enyémet mert mióta nálunk is baba van...hát szegény kiesett a "főszerepből"!

Ne emészd magad szerintem ez természetes, hogy most a baba az első! Képzeld ha fordítva lenne na az lenne a nagyobb baj...

Szia!

Nekünk most három kinti kutyánk van, mióta megvan a babám nem engedek a házba kutyát, pedig rendszeresen fürdetve vannak most is, féreghajtózva is vannak, stb, de akkor is a kutya az kutya és szerintem nem való olyan lakásba ahol kisbaba is van ami a földön kúszik mászik és mindent töm a szájába. Szóval mióta megvan a gyerek természetesen vele töltöm a legtöbb időt, de ettől még jut a kutyákra is. Nem azt mondom, hogy minden nap játszom velük, de hetente legalább 1-2x kimegyek velük a kertbe szaladozni, próbálom megismertetni a kutyákat a babával, tanítom őket. Most ott tartunk, hogy mindegyik hallgat a nevére, mindegyik jön ha hívom és az ül parancsot is ismerik. A marad paranccsal még bajban vagyunk egy kicsit de csak akkor ha egyedül megyek ki a kapun akkor mindegyik jönne utánam, ha babakocsival vagyok akkor tudják hogy arra nem szabad ugrálni és akkor nem szabad láb alatt lenni akkor szépen ülnek a kapu másik oldalán és néznek hogy mikor jöhetnek. Én megőrülnék ha elszökne az egyikük, remélem soha nem fog előfordulni. Ugyanúgy szeretem őket mint eddig szerettem ez nem változott mióta meg van a kicsim csak kevesebb időm van rájuk, de ettől még nem válnék meg tőlük és azt sem engedném hogy nyakörv nélkül szaladozzanak kint az utcán. Ne haragudj hogy ezt mondom, de joggal van bűntudatod mert sajnos te tehetsz róla hogy a kutyád elment és máshol keresett társaságot. Nem azt mondom, hogy rossz gazda vagy, de ha kiderül hogy valaki befogadta olyan akinek van is ideje vele foglalkozni akkor lehet el kellene gondolkodni a dolgon, hogy maradjon nála ha ott tényleg jobb helyen van. Nektek meg később kellene venni egy másik kutyát akkor amikor tényleg lesz rá időtök, ha a gyerek nagyobb lesz pl. Sajnos nem ez az első eset amiről tudok, hogy a gyerek érkezése miatt elhanyagolták a kutyát. Én is nagyon féltem ettől az elején ezért mindent megettem, hogy ne legyenek féltékenyek a kutyáink a kisbabára és hogy tudják hogy ő is a családhoz tartozik és őt is szeretni kell, de ettől még mi ugyanúgy szeretjük őket is.

Szia! Sajnalom a kutyusodat, remelem megkerul, es tudom mit erzel mert nekem is van egy imadott kutyam, de miota a kisfiam megvan azota nem tudok jatszani vele meg "gyambaszni" ot es magamhoz szoritani ugy mint azelott:( Bar en mar a terhessegem alatt is ugymondd tavolsagtarto lettem vele, de szegeny olyan szomoruan nez mindig mikor viszem a fiamat setalni, es akkor is mikor jovok be a kapun es nem megyek oda hozza, hogy megolelgessem, megpaskoljam ugy mind regen :( Felek nehogy valamit behordjak tole a gyerkochoz, bar tiszta kutya de hat megiscsak kinnt van tartva...

Na meg az is hianyzik hogy nem tudok elmenni egyet egyedul szetnezni, setalni a varosba, bemenni nehany boltba, bar amugy sem vagyok nagy vasarlos falyta, de most hianyzik :) Es meg egyeb aprosagok is vannak amiket ugymondd fel kellett "aldozni" Na de mikor kicsit novunk akkor mar maskepp lessz minden, gondolom :)