Van olyan amit megbántál az első babádnàl és megfogadtad, hogy a következőnél tuti máshogy fogsz csinálni?

Kb. én is ezt akartam írni mint az első. Sokkal magabiztosabb leszek és nem fogok aggódni minden sz@ron, főleg nem a "jobbnál-jobb" kéretlen tanácsokon.

28 hkm

Szeretném majd sokkal tovább szoptatni, sajnos a fiamat csak 4 hónapig sikerült és bármennyire is hátráltatott bennünket az ő fejlődési sajátosságai, ma már tudom, hogy ezekkel együtt is sikerülhetett volna tovább, de a tájékozatlanság és az információhiány és nem átadás sajnos ide vezetett.

Sokkal inkább fogok a saját megérzéseimre hallgatni. Nem fogok annyit idegeskedni bagatell dolgok miatt. Hónapok kellettek mire el tudtam hagyni az orvosok, védőnők, média és utolsó sorban a család egyes tagjai álltál belém ültetett aggodalmat.

Anya akarok lenni, az első perctől nem pedig egy ideg roncs aki csak végzi a dolgát. Sajnos a kisfiammal az első hónapok inkább az utóbbira voltak jellemzők.

Óó,igen..

Először is saját ágyba alvás, 10 hónaposan át tudtam szoktatni igaz, de nagyon nehezen, és mai napig ( 2 és fél éves múlt), hajnalba/éjszaka átjön mert anya hiányzik.

Másik hogy biztos nem szoktatnám rá az olyan altatásra a tesót hogy a popóját rázogatom, kisfiamnál volt hogy a karom leszakadt már, volt hogy azt se tudtam hogy fiú vagyok -e vagy lány az éjszaka közepén, de csak járt a kezem mert csak úgy aludt vissza, amikor meg abbahagytam újra mocorgott és sírt, erről volt a legnehezebb leszoktatni.

Harmadik hogy nem engedném hogy a rokonok elvegyék az első időket, nagyon nehéz volt hogy folyton itt volt valaki, de nem akartuk megbántani, ha aludni is tudtam volna vagy pihenni akkor se tudtam mert mindig itt volt valaki már a kórházi léttől fogva. Ezt biztos redukálnám az elején legközelebb.

Többit nem csináltam szarul szerintem.