Ha az első szülésem császár volt, kérhetem, hogy a következőnél ne erőltessék a hüvelyit?
Az első szülésnek természetes úton indultunk neki, de császár lett, mert nem tágultam semmit.
Ezek után viszont már nem is szeretnék természetesen szülni. A több órán keresztüli vajúdás engem jobban megviselt, mint a műtét...
Nekem az első szülésem indított volt, ki is tágultam de a baba nem fért ki, 5 óra vajjúdás után császároztak. Én mondom kegyetlen volt, rettenet fájt már akkor minden, erre jött a."sokk" hogy császár, plusz a műtét kellemetlenségei, majd mellgyulladás sebláz...2 hetet voltam bent...a másodiknál a dokkm kérdezte mi legyen, hogy ő nagyon szivesen támogat ha szeretném megpróbálni természetesen..de mondtam hogy koszonom szépen inkábby nyugodtan toltenem a szules utani par napot.....így csaszar lettt az is.
Szerintem a babanak mindegy hogyan szuletik, legalabbis az hogy mos tvajjudsz vele vagy sem, az sokkal fontosabb hogy az anyja a szules utani par napban mennyire tud ott lenni neki...bár kapasbol program csaszar lett volna nekme az elso is, akkor nem ilyen nehezen indul a kozos eletunk a nagyobbal...
Es az is baromsag hogy nem lesz szoros a kapcsolat a szulovel meg a gyerek nem lesz kitarto, celtudatos, ha nem "halad at a szulocsatornan" jo nagy hulyeseg. Harman vagyunk tesok a noverem termeszetes uton szuletett en csazsarral, mindkettonk sikeres es imadjuk az anyukank. Nem ezen mulik
Utolsó! Én is így gondolom. Ha valaki természetes úton akart minden áron szülni, de végül császár lett, azt mindenki vígasztalgatja, hogy 'semmi gond, tulajdonképpen mindegy, hogy születik meg, csak egészséges legyen'.
Ha én császárt szeretnék, akkor rosszat teszek a gyerekemnek, mert a 'rosszabbik' megoldást választom, és 'milyen anya' vagyok...
Megpróbáltam természetes úton. Burokrepesztés után, 5 óra vajúdás oxitocinnal, 1-2 percesfájásokkal; nekem maga volt a pokol... Ráadásul egy centit sem tágultam.
A császár után is nagyon fájt, de akkor már ott volt a kislányom, és így egészen másképp éltem meg, mint amikor az ember lánya nem tudja, hogy meddig kell még szenvednie, hogy végre kint legyen...
Abban nem hiszek, hogy ez miatt ne lenne majd kitartó, vagy ne kötődne hozzám. Sok embert ismerek, aki hüvelyi úton született, mégis rossz a kapcsolata az anyjával... Ez inkább a születés utáni törődésen...
Az én testemről van szó, és az én gyerekemről. Inkább vegyék ki császárral, mintsem elakadjon pl. a szülőcsatornában, és oxigénhiányos legyen...
A mi sorsunkról, az én testemről van szó, és szerintem ebbe nekem is van beleszólási jogom!
Szerintem a baba, az anya es az orvos szempontjabol is a lenyeg az, hogy egeszsees baba szulessen, es a mama minel elobb jol legyen.
Nekem volt mindkettoben reszem. Nekem a csaszar iszonyatosan fajt..legmereszebb remelmaimban sem kepzeltem ennyire rossznak az utana kovetkezo idot, pedig nem hagytam el magam, setalgattam, amennyire tudtam mozogtam, amint lehetett. En pont forditva eltem meg, mint a kerdezo, hogy az 1-2 perces fajasok bar nagyon fajtak, megis sokkal kevesbe volt rossz, mint a mutet utan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!