Szerintetek mit lehet tenni? Hasonló tapasztalatú anyukák?

Valószínűleg féltékeny a picire. Így akar több figyelmet kikényszeríteni magának. Ha szépen megeszik mindent, akkor hamar vége az evésnek, ha viszont kínlódik, akkor tovább tart, és többet (gondolom többen is) foglalkoznak vele.

Szüksége van az anyukájára, de ezt ő még nem tudja megfogalmazni.

Szia!

A tesóméknál volt ilyen azzal a különbséggel, hogy nekik idősebb volt egy évvel a nagyobb gyerek. Mikor megszületett a kicsi másabb lett, kevesebbet evett, válogatott. Oviban mindent megevett de otthon szinte semmit. A dackorszak nála is megvolt, bár nem voltak nagy kitörései mert inkább visszahúzódott kislány, nála abban merült ki, hogy senkit nem engedett a szobájába, ha bent volt a kisbaba akkor neki állt sírni de úgy hogy a szívem szakadt meg érte:( Voltak vele szakembernél, pszichológusnál, azt javasolta hogy fordítsanak több figyelmet rá, hát elég nehéz volt mert a kicsi állandóan beteges volt és ilyenkor a nagyobb is eljátszotta hogy ő beteg, sokszor azért akarták oviba vinni, hogy nehogy ezzel is bántsák... Most 7 éves a nagy és 3 a kicsi és most kezd helyrejönni a helyzet. Enni még mindig keveset eszik, de nem vékony ezért ezzel már nem foglalkoznak. Anyukám és a másik nagymama szokott besegíteni nekik, elviszik egy időre a nagyobbat hogy olyankor csak vele legyen foglalkozva, próbálják elkényeztetni:) Így jobb a helyzet. A kicsi egy tündér és nagyon szereti a testvérét, ő ebből az egészből szerintem semmit nem vett észre. Alapjában már minden rendben van náluk az evésem kívül, de mire idáig eljutottak...