3,5 hós babám egy percig sincs meg nélkülem. Csak az anya kell neki. Szerintetek mit tehetnék? Tapasztalatok?

Köszönöm szépen a bíztató szavakat.:) Nem várom én se, hogy hosszú ideig ellegyen egyedül, a hordozósdit már az elejétől teszem. Pár perc elteltével onnan is kiabál, sírni kezd, hiába lát, hogy a közelében tevékenykedek. Így persze egyből odaugrok, a szemébe nézve beszélek hozzá, és olyan jó, hogy megnyugszik,mosolyog. Aztán kezdődik előlről.:(

Én is azt gondolom, ha már ügyesebben fog, jobban lekötik majd a tárgyak is, mit a kezébe adok. Estére merülök ki, mikor eljön a fürdés ideje. Kész cirkusz, míg behordom kisvödörben a vizet (kiskádban a szobában fürdetem, mert kabinunk van, kicsi a fürdő). Végigsírja az előkészületeket. A fürdés szuper nyugodt, élvezi. Aztán az öltözés már szintén sírással zajlik, pedig mindent megteszek, hogy szórakoztassam. A szopizáshoz érve nyugszik meg. De jókat eszik, alszik éjjel(1x kel fel). Így maximálisan elégedett lehetek vele. Csak mindezt egyedül nap,mint nap nehéz. Hétvége az ok, mikor apa segít. Szóval próbálok nem keseregni, hiszen tüdérbaba, kárpótol egyből, ha ránézek.:)