Kinek van igaza?

Én is amiatt érzem magam UFO-nak,ahogy itt olvasgatok, hogy itthon voltam 3 gyerekkel, és a férjem dolgozott, napi 10-12 órát hogy megéljünk.

Hát én soha nem vártam volna el tőle, hogy hazajön munkából, és mosogasson vagy bármi házimunkát végezzen!Ő ledolgozta a maga részét, értünk.

Ráadásul azért mindig volt neki is valami férfi munka itthon, szénbehordás, megjavítani valamit,stb.amit én nem tudtam megcsinálni.

Én mindig igyekeztem mire hazaér, mindent megcsinálni, és főtt ételt tenni elé.Arra sem akartam kényszeríteni soha, hogy hazajön, és vigyázzon a gyerekekre, vagy játsszon velük. Ezt a gyerekek kiprovokálták mindig.

Persze a hétvége más volt, akkor mivel hétközben keveset volt itthon,tudott a gyerekekkel foglalkozni, mindig kirándultunk, játszottunk, együtt voltunk.Ilyenkor próbáltam nem házimunkát csinálni,előre megfőzni, hogy együtt tölthessük az időt.

Lehet maradi vagyok, de az otthon "melegét"a nő tudja megteremteni, de nem azzal, hogy szekálja a munkából hazatérő férjét.

Amúgy ha kellett, a férjem is főzött, megcsinált mindent, ha nem is olyan gyorsan és jól mint én, de magától csinálta, ha mondjuk beteg voltam, vagy ünnepek előtt ha sok volt a sütés-főzés, beállt ő is.De ha folyton szekáltam volna hogy nem segít, elromlott volna a viszonyunk.