Miért hiszi azt a nagymama generáció, hogy egy picibabának (9 hó alatti pl) nincs szüksége az anyjára vagy csak a látványára is akár?
Már megőrülök ettől. Konkrét példák: anyósom már a baba megszületésekor mondta, hogy ugye nyáron megkaphatja pár napra az unokáját (most 7 hónapos)? Ha sír a gyerkőc nála, nem adná oda egyből, hogy majd az anyja megnyugtatja. Párom kerszetanyja is: mennünk kellett valahová, ő vigyázott rá, nála volt a bébi, elkezdett sírni... erre én meg akartam fogni, vagy legalább puszit adni neki, errő ő direkt úgy fordul, hogy ne is lásson a gyerek, és hogy menjünk már, majd ő elaltatja. Meg hogy kár, hogy szopizik, mert akkor ott tudnánk hagyni nála.
Jóban vagyunk anyósommal is, nincs velük gondom, de ezek a nézetek.... csak nálunk vannak, vagy másnál is előfordul. Ha telefonközelben vagyunk, miért nem lehet szólni, ha sír a gyerkőc?
Nem nevelem a gyerekem burokban, nem is fél még az idegenektől sem, könnyen barátkozik, tényleg szívesen ott hagyjuk a mamákra pár órára (két szopi között, mostmár egyre több idő, mert a tízórait és ebédet már ők is oda tudják adni) de az ilyen beszólások kiakasztanak. Bocs, ha hosszú lettem
ne nézz szívtelennek de ezt én is megkaptam... és érdemes kihasználni. Mi két szoptatás között könyvesboltba mentünk a férjemmel hogy kicsit kikapcsolódjunk. A gyerek imádja a mamát és szívesen van nála nem azért mert otthagytuk!
Nem attól vagyok jó anya hogy ki se engedem a gyereket a kezemből hanem hogy nemcsak anya de feleség és társ is vagyok. Telefont vittünk és ha gond volt hívott.... szerintem igenis jót tesz ha az ember elszakad kicsit a mókuskerékből.
Mi együtt lakunk anyóssal. Elég jól megvagyunk. Nem szoktam ráhagyni én sem a babát, eddig 2szer fordult elő 1-1 órára. Hagynám én többet rá, ha bírná szusszal az energiagombócomat :) 21 hónapos, anyós meg 74 éves :)
De azt ő sem hagyhatja szó nélkül, ha nem látja hogy hol van a gyerek. Rögtön visít át a szobájából, hogy hol a gyerek. Hát mondom velem játszik, vagy néha mesét néz, vagy épp az apjával fúr farag. Nem ölöm meg a kölköt, és nem hagyom meghalni, csak mert nem a szeme előtt csinálok vele mindent. Soha nem fogja megérteni, ő ilyen.
Néha már én is csak annyit kiáltok vissza ha nincs kedvem udvariaskodni, hogy: - A szüleivel lenne ha hagyná.
Ilyen generáció, azt hiszik, hogy mivel az ő gyerekeiket is a nagyszülők nevelték, ezt nekik is és nekünk így kell továbbvinni. Nekünk meg nem muszály rájuk hallgatni. :)
Mert ő a nagymama, aki felnevelt 1, 2 vagy akár több gyereket is, és sok mindennel találkozott. Azt hiszi mindenre tudja a megoldást. Ismerős a helyzet! Hallgasd meg, aztán felejtsd el. Vagy meg se halld! Mert ha jól látom azért neked is jól esik, hogy vigyáznak rá, akkor meg használd ki az alkalmakat. Nekem nagyon jól jön, mikor a kislányom nincs itthon, mert akkor haladok a házimunkával és ha hazajön együtt tudunk játszani. Sajnos nálunk vita van, ha anyósoméknál két éjszakát is ott tölthet a lányom, akkor a keresztanyja azt szeretné, hogy nála három éjszakát töltsön el. És hát a keresztnek nincs (még) gyereke. Ő nem tudja felfogni, hogy igenis vannak helyzetek, amikor csak anyucihoz akarnak bújni a kis lurkók! Mert csak anyuci tudja mindenre a megoldást!
Egy fél éves kislány anyucija
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!