Minden anyának ilyen nehéz az eleje?

Szerintem o nehezen birja, h megváltozott az élete. Mindenki maskepp viseli ezt a nagy valtozast.

En is nehezen birtam.. bar nem ennyire, anyu nekem is sokat segit heti 1-2 alkalommal 1-2 orat van náluk a kisfiunk (5hós)

De sztem sógornőd extra nehezen birja.. en ennyiszer nem birnam lepasszolni..hiányozna.. lehet en vagyok tul ragaszkodo de heti tobb alkalom , meg ne én furdessek, nekem sok lenne.

Mi ketten furdetunk, en altatok.

Szerintem az ilyen ritka, mint a sogornod.

Baratnom igy volt, ő aztan kimondta:megbánta

Mindenki mashogy viseli és a gyerekek sem egyformák. De én is érzem a negatív felhangot az írásodból hogy olyan, de olyan jól esne ha valaki végre írna valami olyat hogy "juj a sógornőd egy szaranya, egy hisztérika, de nyugi ez nem ilyen senkinek, csak a nyomi sógornődnek".

Nyilván TUDOD hogy nem ez vár rád mert gondolom már láttál gyereket és anyukát az életedben. Vagy ha nem, el tudod képzelni. Ezért erzem hogy ez a szokásos "gyertek csajok, kicsit hadd szidjam már valakinek a sógornőmet". Hiszen ál-kérdés mert nyilván tudod a választ rá.

Én nem fogok hazudni. Baromi nehéz, még így apukának is. Baromi nehéz, mert az ember nincs hozzászokva ehhez a stresszhez amit egy baba hoz, még akkor is ha minden tökéletes.

Nem mondanám, hogy azért, mert nehéz egy babával bánni, inkább az egész felelősség, hogy szülő lettél, hogy nincs "szünet", ez egy 24 órás munka, nem olyan, hogy most hazamész 8 órát aludni és bulizni, nincs semmi "szabadidőd" (mármint inkább úgy érzed), emiatt pszichés hatás is van, mikor azt mondják, hogy "nem szabad", akkor akarod a dolgot csinálni.

Valakinek ez nagyon nehéz, valakinek a vérében van és nagyon élvezi. Nálunk elég jól megy a dolog, habár a párom is olyan, hogy ha azt mondod neki, hogy egy hétig nincs csoki, amit alapból nem akar nagyon enni, akkor másnap mint az őrült csokit zabál.

Emiatt néha neki is teljesen kivan mindene, pedig nagyon könnyű babánk van, de az egész tudat, hogy nincs menekvés, ez sok embert kikészít.

Persze fizikailag is fárasztó, mikor három napja nem aludtál rendesen és most fél órán át kell egy bömbölő gyereket vigasztalni, szalad a ház, stresszt érzel mindenütt, lehet sok a felesleg amit a tükörben látsz és a hajad pont most kezd csomóban hullani. (ja és a sok hormonváltozás! A párom 1 hónapon keresztül sírt, nem tudta abba hagyni)

Ember válogatja, de pozitív hozzáállással minden jobb. Ha egy problémát kihívásnak látsz, akkor annak örülsz. Ha az egészet nem munkának, hanem az életednek, a vágyadnak fogod fel, akkor repesel a gondolattól, hogy sikerült összehozni. Ha a bömbölő gyereket a karodban egy csodának látod, a te kis babácskádnak, akinek sajnos fáj valamije és emiatt sír, akkor akár sírhatsz is a boldogságtól és örülsz, hogy a saját kisbabád van a kezedben, még akkor is ha nem aludtál már egy hete.

Igen, gyerekes ismerőseimen is az állandó kialvatlanságot, fáradtságot látom. Elegük van az egészből, nem alszanak, a gyerek ordít ezért-azért, nekik két perc közös idejük nincs, mert akkor tuti felsír, stb.

Zombi mind, egymással meg szőrmentén foglalkoznak... de persze bizonygatják, milyen remek is a kisbaba-dolog - kár, hogy az összes más jelből pont az ellenkezőjét látni :D

14 vagyok. Ilyenkor annyira érdekelne, hogy pontosan miért vagyok lepontozva.

Arra már rájöttem, hogy ha valaki azt kérdezi, hogy "kövér vagyok 180 kilóval" és te azt mondod igen, akkor nagyon lepontoznak, ha azt írod, hogy "csodaszép vagy így ahogy vagy", akkor meg éltetnek, de úgy érzem egész reálisan írtam le a dolgokat, saját meglátásban.

Vagy esetleg olyanoknak nem tetszett akiknek nincs gyerekük és úgy gondolják a gyerek fenekéből szivárványok és pillangók repdesnek?

Vagy azok az anyukák, akik alapból úgy állítják be magukat, mintha világ legboldogabb emberei lennének, de megállás nélkül ordibálnak a férjükkel, stressz az egész élet és a gyereket heti ötször viszik az orvoshoz, mert csuklott?