Mit mondjak/tegyek, hogy felfogják, nem ingyen bébiszitternek vagyok itthon?

Májusban született a babánk, vele vagyok itthon. A családban rajta kívül még egy kisgyerek van, aki most lesz másodikos. A szülei keveset foglalkoznak vele, ez látszik a viselkedésén, neveletlen, olyan, mint egy kis vadember. Eddig nem is zavart, 2-3 havonta találkoztunk velük, akkor kicsit meglepődtünk a viselkedésén, de ennyi volt. Viszont mióta itthon vagyok, folyamatosan hoznák ide... Hogy jaj itt van medence, hát a 40 fokban nem akarják a panelban tartani szegényt, meg itt olyan jól elvan, el is fárad a nap végére. Ja, én meg közben 5 szívinfarktust hordok ki lábon, mert pár percre sem lehet egyedül hagyni. Ráadásul velem is neveletlen, ha megkérem valamire, csak azért sem csinálja. Pl. hogy ne löcsölja bele az üdítőt a medencébe, vagy ne ugráljon a lépcsőnél, mert megüti magát, stb. Csak pimaszul röhög.

Nem ezért vagyok itthon. Nekem is jól esne nyugiban kifeküdni a napra egy bohár borral, ha a pici alszik, vagy csak úgy sorozatozni, pihenni, esetleg elmennénk a férjemmel és a babával hármasban ebédelni, sétálni. Már próbáltam jelezni, hogy lenne programunk, annyi volt a válasz, hogy "jaj csak egy órára maradhasson" és benyomta a gyereket az ajtón. Elhiszem, hogy nehéz vállalkozás, munka mellett megszervezni, ki vigyázzon a gyerekre, de ez nem az én feladatom.

Nem szeretnénk sértődést, de azért van egy határ...