Komolyan ennyire nehéz egy gyerekkel?

Majd megtapasztalod, hogy mennyire “rossz”.

A terhessegrol annyit, h orulj neki h semmi bajod de nem kell általánosítani. Én végig okadtam az első trimesztert, szedultem, szekrekedesem volt, puffadtam. A második trimeszter könyebb volt de a harmadikban már mindenem fajt, vizesedtem, kemenyedtem stb. Számomra a terhesség egy találó szó, tényleg teher-igaz édes teher de attól még teher. Szóval orulj neki, h te jól vagy!

A babák is különbözőek, majd meglátod ha nehéz eset jut neked. Ha hasfajos lesz és 0-24-ben ordít vagy ha óránként kel éjjel. Vagy ha merő kínlódás lesz a szoptatás mert kisebesedsz vagy a pici szopi sztrájkol. Vagy ha fogzik és szinten Egesznap nyafog vagy beindul a nagymozgas és nem tud magával mit kezdeni vagy állandóan fulgyulladasa lesz és orvostól orvosig rohangalsz vele stb stb stb. Na majd akkor ra terünk h mennyire nehéz. Ha szerencsés vagy akkor könnyű eset jut neked, de nem kell leszolni a másikat...sose tudhatod milyen gyerek jutott neki.

Ez tényleg gyerekfüggő.

Neküknk eddig a kislányunkkal alig volt probléma. Az első 3 hónapban hasáfjós volt, de túléltük. Nem volt nagy gond.

3-6 hónapos kora között nagyon jó volt. Éjjel egyszer kelt enni.

Na most majdnem 7 hónapos. Intenzíven fogzik, egész nap nyűgös. 1,5 hete napközben alig tudom letenni pár percre, kb csak kézben nyugszik meg és van el. Pedig eddig fél órákat eljátszott magában.

Szóval nekünk nem az eleje volt nehéz.

Tenyleg csak akkor fogod tudni ha benne vagy. Kar is ezt magyarazni.

Egyebkent a legalomabb baba is ki tud kesziteni nagy ritkan. A “legjobb” gyerekek is tudnak alkotni neha pl egy jo kis dackorszak, hisztikkel tarkitva, kesobb majd.

Egyet jegyezz meg minden elmulik, csak egy kis rovid idoszak es a dolgok plane egy baba, kisgyerek eseteben folyamatos valtozasok, amikben ugyanugy lesz jo is es rossz.

Amugy nekem alomterhessegeim voltak, en se tudtam ugy aterezni akinek nehezebb, az elso gyerek alom baba, tenyleg. Most eljott a dackorszak😆. Hat ez ilyen.

Sok sikert!

Azon is múlik mennyire tudsz alkalmazkodni.

Mi 5kor kelünk, mert bármit csinálhaok a fiam ébreszt. Így ehhez alakitottam ki a napirendet. Nem is olyan vészes. 😃

Bababiztossá tettem a lakást (amennyire lehetséges) így van akár 1 óra "szünetem" amíg felfedezi a házat és a játékait.

Szerintem a lényeg, hogy úgy alakítsd ki a napirendet, hogy neked is jó legyen.

Természetesen van, hogy a rózsaszín köd felaszáll és minden összeesküszik ellenem. De ez gyerek nélkül is volt. Ilyenkor van, hogy Apa lép porondra és anya szünetet tart.

Mindenkinek mas a tureshatara, az azert jo jel, hogy mar most sem alszol jol, es jol birod, mert az elejen azert nagy tobbsegben ez is varhato, van, aki mar 1 ebredestol kivan, es van, aki 8-10 ebredes mellett is birja.

Nekem elegge jo varandossagom volt, mar a 37. heten mondogattak, hogy ha eddig jol birtam, majd most de szornyu lesz, hat nem lett az meg tovabbi 3 hetig, ameddig meg nem szuletett. Elotte levo nap meg dolgoztam, es aznap is gobdolkodtam rajta. De pl. egyik baratnom jol volt a 36. hetig, onnantol vizesedes, durvan viszketo kiutesek, vernyomasingadozas volt, toxemia gyanu miatt figyeltek, es a 38. heten meg is csaszaroztak, mert mar annyira szarul volt, szoval nem riogatni akarlak, es mondom, nalam is minden oke volt, de azert nem art szerintem lelekben elore felkeszulni, aztan max. kellemesen csalodsz.

Nalunk oxigenhianyos lett valoszinuleg a szules kozben, nem hagytak a sajat tempomban vajudni, kinyomtak belolem a gyereket, ezert rengeteget kellett ringatni, razogatni, hogy egyaltalan aludni tudjon, az elso harom honap nekem azzal telt nappal, hogy setaltam, rugoztam vele, mert kulonben sirt, az idore etetesrol at kellett allnunk a nagyon gyakori szopikra (fel orankent), illetve tejfeherjere nulldietat kellett tartanom, mert refluxos lett, valoszinuleg emiatt igenyelte azt is, hogy fuggoleges pozicioban tartsam. Hordozokendo nelkul megpurcantunk volna, ha leraktam, 5 percen belul sirt. 3 honapos koratol szep lassan ez javulni kezdett, 6 honaposan mar bele tudtam tenni a babakocsiba, onnantol, hogy felult.

1 eves korara kikeszultem, mert mar honapok ota 6-8x kelt, es mellette otthonrol dolgoztam is mar, zombi voltam, majd 2 evesen a kezdodo dackorszak is melle jott, ujra 6-8 keles, napkozbeni es ejjeli kiborulasok, ha ehes/almos/elcsuszott a zoknija... Fogzasnal ezerszer ebredes.

Most lassan 2,5 eves, epp tul vagyunk 1,5 het borzalmon, beteg is volt, a foga is jott, iszonyat nyugos volt egesz nap, engem kikeszit az egesznapos siras, nyoszorges hallgatasa, csak en voltam a jo, ferjemmel nem akart semmit csinalni, 20-30 percenkent ebredt, en alig aludtam. Mellette dolgozom, o bolcsis.

Szoval mindenkinek mas a nehez. En mibdezekkel egyutt egy percig nem bantam meg a gyerekvallalast, imadom a gyerekem, aki egyebkent a riogatassal ellentetben, hogy a sok testkontaktustol majd elkenyeztetett lesz egy nagyon onallo szemelyiseg, a bolcsibe gond nelkul beszokott 22 honaposan, es azota is imadja, es magaban is nagyon jol eljatszik. Mondjuk arra tudatosan figyeltunk, hogy nem szorakoztattuk sosem a nap 24 orajaban, de ez is biztos reszben gyerekfuggo is.

Majd kiderul, a te gyereked milyen lesz, es te milyenleszel anyakent, mi az, amit jol fogsz viselni, es mi az, amit nem. Nem mindenkinek adatik meg, hogy minden szuperul menjen, es mindenkinek mas a nehez. Mas velemenyehez, tapasztalatahoz kivanok neked nyitottsagot, illetve letezik persze problemamentes varandossag, konnyu szules, es az atlagnal nyugodtabb gyerekek, ezeket is kivanom neked!

Ha a 2 èves fiamat nézzük tényleg egész egyszerű minden. Babaként evett-aludt-nézelődött, nem sírt "feleslegesen", kb mintha ott sem lett volna. Mostmár azért zsiványabb és pl nehezen viseli el ha étel van a tányérján (eldobálja, kiönti stb), de azért még nem olyan rossz a helyzet, VELE!

De van egy lassan 5 éves lànyom... borzasztó! Babaként folyton kézben volt, alig aludtunk mert amint ő elaludt és le akartuk tenni felébredt.. Szenvedtem a szoptatással mert alig volt tejem, akkor amíg csináltam a tápszert mindig ordított, ha kimentem ordított... többször volt hogy du 5 körül tudtam reggelizni pl mikor a párom hazaért vagy anyukám átjött. Volt kb 1 egész nyugodt évünk (mi ostobák ekkor döntöttük el hogy legyen második), azóta visszasírom a gyermektelen éveket! Borzasztó! Nap mint nap az jár a fejemben, hogy fogok a cuccaimat és jóó messzire elmegyek! Pedig azért mi havonta 1x 1 napot külön töltünk tőlük és ha anyukàm nem dolgozik gyakran vannak vele (a szonszédban lakik de közös az udvar), de eez bizony semennyire nem "tölt fel" ahogy javasolni szoktàk...

Szóval tényleg gyerek függő, elképzelhetetlen az a sok rossz amit hall az ember, de bizony ha olyan gyereket dob a gép akkor szííííváás!

(A terhességeknél is ez a helyzet, én a másodikkal teljesen szerencsés voltam, semmi bajom nem volt, az elsővel azért nem voltam a legboldogabb)

Én azt tanultam meg ebből az egész kisgyerekes, kisbabás létből, hogy marhára különbözik az emberek tűréshatára. Ami neked meg se kottyan, abba a másik már bele akar halni és fordítva.

Az én kislányom iszonyúan rossz alvó volt 2,5 éves koráig, a legrosszabb időszakban félóránként kelt szinte egész éjjel, ha már másfél órát aludt nagy ritkán egyben, az ünnepnap volt. Enni csak addig szeretett, amíg csak cici volt, a kajával első pillanattól küzdöttünk. Nagyon anyás volt mindig, senki nem tudott helyettesíteni altatásnál pl. Éjjel is csak én voltam jó, hiába ment volna az apja, hogy aludhassak néha. Szóval nem volt egy mintagyerek, de én nem éltem meg úgy, hogy de rossz nekem. Imádom és imádtam őt, bőven kárpótolt, hogy milyen cuki, kicsit se éltem meg negatívan a babakort, meg később sem. Nem viselt meg a nem alvás, pedig azelőtt 10 órát aludtam egy nap átlagosan. Egyszerűen elfogadtam, hogy most ez van, ezt vállaltam, majd lesz könnyebb. Ezzel szemben a barátnőm attól volt a halálán, hogy háromszor felkel éjjel a fia. Hát, örültem volna 3 ébredésnek :D

Most 3 éves a lányka, már úton van a kisöccse, januárra várjuk, egy percig nem volt kérdés, hogy jöhet-e még egy, csak annyi volt bennünk, hogy nagyon kis különbséget nem szeretnénk. Ezúttal is végighánytam azférjem első trimesztert, sőt, még így 14 hetesen se vagyok teljesen jól, de azért nem nyígok egész nap.

Egyébként szerintem eleve már az sokat segít az emberen, ha a hozzáállása nem olyan, hogy sajnálja magát és bele akar halni a mindennapokban, hanem a jót igyekszik nézni.

Örülj neki, hogy nincs bajod. Ilyenkor még nekem sem volt. Mondjuk éppen ezért a 32. hétig dolgoztam. Most már 37 hetesen igen hamar elfáradok, nagyon gyakoriak lettek a keményedéseim, meg lüktet a derekam. De azért még igyekszem ugyanúgy ellátni a kertet és a házimunkát is. Na meg persze a 2 gyereket. Az, hogy most nem alszod át az éjszakát, kb semmit sem jelent. Én sem alszom 7 éve, mert mindig van valami. De teljesen más egyszer felkelni, kimenni mosdóba, majd egy kicsit még álmatlanul heverni, mint 3szor megszoptatni a babádat és legalább egyszer pelust cserélni. Na meg persze akkor nem is alhatsz reggel bármeddig. Ha a babád úgy dönt, hogy 6kor ébresztő, hát így jártál.

A nappalok nehézsége is sok mindentől függ. Nekem most könnyű, mert a meglévő kettőm jól eljátszik együtt (amikor nem veszekednek), de az első év mindkettővel borzasztó fárasztó volt. 3 hónapig csak sírás a hasfájás miatt. Még a mosogatást is 2 részletben csináltam, annyira nem aludt. Utána is sokat kell, hogy fogd, mert érezni akar téged és ez így van rendjén. Majd jön a hozzátáplálás, amikor másból sem áll a nap, csak főzőcskézésből. Na meg elkezdenek bújni a fogacskák. Azt ketten szenveditek végig. Ja és persze közben mozgásfejlődés. Egy percre nem veheted le róla a szemed, nehogy baj legyen. Hiába gyerekbiztos a lakás, mindig történik valami.

Na de nem is mondom tovább, úgysem hiszed el, hogy nagyon leszívja minden energiádat ez az időszak. Nekünk majdnem ráment a házasságunk is. De majd 6-8 hónap múlva várjuk a beszámolót.

Ja és még valami. Attól, hogy valaki nem panaszkodik, még nem biztos, hogy nagyon jó neki. Csak nem akar panaszkodni.