Ha megtudnád a szülés után hogy beteg babád született mit tennél?

Korábbi válaszoló vagyok.

Elhiszem, hogy most nehéz neked. Azt had kérdezzem meg, hogy egyedülálló vagy? Mert egyes szám első személyben írtál. Tudsz kihez fordulni a családodban? Biztosan nagyobb megnyugtatást adnak, mint mi. Már ha jó a kapcsolat. Van időd bőven átgondolni, hogy mibe csöppentél. Keress rá alkalmat, hogy nyugalomban átgondold. És hogy egyáltalán támogatnának-e vagy egyedül kellene-e felnevelned (már ha egyedül vagy?) vagy segítenének-e bármiben ha szükséged lenne rá?

Amúgy biztosan aranyos baba lehet. És szerintem már sokat mosolyogtál miatta, nem?

Hülyét kapnék, és beadnám olyan intézetbe, ahol tudnak vele foglalkozni.

Sajnálom, ez van, ismerőséknek is van Down-os már nagylány.

Tök jófej, csak épp apuka 2 évvel a születése után lelépett - ok, szép összeget fizet a fejlesztésekre, de fizikailag nagyon nincs ott -, anyuka nem tud dolgozni, a nagyobb tesó meg masszívan levan szarva 21 éve, és ha a szülők meghalnak, akkor mi lesz?

Megy államhoz a gyerek, mert a nővértől tök jogosan NEM várható el, hogy a nyakába vegye, mikor nem ő kért egy beteg testvért.

Kombinalt teszt meg az uh csak 70% ra mondja meg, ill. csak kockazati erteket mond, nem egy hatarosott igen/nem.

Ha valaki 99.9% ra tudni akarja akkor ki kell pengetni a prena/nifty arat, nem szules utan otthagyni szerencsetlent....

Mivel en 2 honapig kb semmifele kotodest nem ereztem a lanyunk irant, valoszinuleg nem vinnenk haza. En amugy mondogattam is a ferjemnek, hogy ha kromoszóma-rendellenessege lenne, ami szules utan derulne ki, nem akarom felnevelni.

De azt nem tudom, hogy napok alatt hogyan valtozna a velemenyem, meg erzeseim.

Sajnalom, hogy ebben a helyzetben vagytok, milyen idosek vagytok?

Semmire sincs garancia.

Ismerős kislányáról megkésett beszéd- és mozgásfejlődés miatt kezdeményezett genetikai kivizsgálás során 3(!) évesen derült ki, hogy beteg, mozaik-down szindrómája van. Külső jelei szinte egyáltalán nincsenek.

Szeretném kérdezni, hogy azok, akik szülés után otthonba adnák a down-os gyereküket, azok a 3évessel is hirtelen ugyanígy tennének?

Tudom, látom, hogy nehéz. látom, hogy családok mennek tönkre tőle, szülők maradnak egyedül... de basszus, ha már megszületik, és a karomban tartom, nincs az az isten, amiért lemondanék róla!

16-os!

Én azt írtam örökbe adnám.

3 évesen jobban függ attól, hogy mennyire súlyos a dolog. Kivizsgáltatnám, és utána valószínűleg ugyanúgy örökbeadnám. De nem azért, mert gonosz vagyok, vagy mert a beteg gyerek nem ember stb. Hanem mert én tudom magamról, hogy nem bírnám megadni neki hosszú távon, azt amire szüksége van. Amint meghaladja a kora az értelmi szintjét, már csak lefelé épülnék idegileg és lelkileg. Bűntudatom lenne hogy idegesít hogy zavar a saját gyerekem, hogy miattam nincs megfelelő környezetben mert az anyja egy idegroncs stb. Valószínűleg a kapcsolatunk is rámenne előbb-utóbb. Mennyivel jobban jár már akkor, ha olyan teljes családba kerül, ahol tudják a betegségét előre és mégis vállalják, mert elég erősek ahhoz hogy ebbe ne rokkanjanak bele.

Szerintem a gyerekvállalás előtt fontos tisztában lennünk a határokkal, hogy a válás meg egy szenvedéssel teli élet helyett békében élhessük azt a kis időnket ami van a Földön. Szerintem nem kellene senkinek feláldoznia magát.