Normális, hogy sokat gondolok rá?

Mindig is tudtuk, hogy szeretnénk több gyereket, de még várni szeretnénk vele kb egy évet. Mármint a második gyermekkel.

Ennek ellenére napi szinten eszembe jut, milyen jó lesz majd a két kis csöppséggel, vagy épp az, hogy milyen nehéz lesz, de igazából ez sem szegi kedvem, mert inkább legyen, mint ne legyen.

Szóval normális ennyire várni, hogy újra terhes legyek, kisbabám szülessen, és testvére legyen a gyermekünknek? Ne nézzetek hülyének, de úgy érzem, ő ott van már valahol, és szeretettel gondolok rá, mint ahogy az első gyermekemmel is azonnal megvolt a kötődés, imádat, ahogy megfogant. Őt is vártam már, sokat gondoltam rá, már előtte is.

Ez dilis dolog?

Nem az elégedetlenségem jelzi, mi nagyon boldogok vagyunk a gyermekünkkel. Csak folyton eszembe jut, hogy ha ő is meglesz majd, még boldogabbak leszünk.