Normális, hogy vágyom a babára? Elmúlik idővel, vagy erősödni fog?

22 éves vagyok, jövőre végzek a mesterképzésen. Világ életemben sikeres akartam lenni, megteremteni azt az élethelyzetet, ahol már nem kell a szüleimre támaszkodni azért, hogy a jelenlegi életszínvonalamon élhessek. A babák, gyerekek idegesítettek, mindegy, hogy hol láttam őket. Már ha a bevásárlóközpontban a sorban elkezdett hisztizni egy gyerek, a szememet forgattam. Szinte lenéztem azt, aki gyereket szült, mert nem értettem, hogy mégis mi visz rá valakit arra, hogy lemondjon önként a saját kényelméről. Ezt másoknak nem hangoztattam, nem vagyok érzéketlen, de azért látszódott rajtam, hogy nem rám kell bízni a családban a gyerekeket...

Viszont most lett egy normális kapcsolatom és úgy érzem, hogy gyereket akarok. Nem most rögtön, de igazából az sem zavarna, ha kiderülne, hogy terhes vagyok. Nem értem, hogy mi lett velem, mikor eddig már 5 perc sok volt egy gyerekből, ma egész nap a barátom 3 éves öccsére vigyáztam, és meglepő módon jól éreztem magam én is.