Amíg bébiszitterrel van a babátok, ti mit csináltok? Maradtok otthon, vagy szerveztek társaságot, programot? Hogy szakadjak le a piciről pár órára?
Van egy 13 hónapos kislányom, eddig a férjem jobban ráért, volt olyan, hogy elment 9-re dolgozni, de 2-kor már itthon volt, és együtt voltunk, vagy vigyázott a picire, amíg én elmentem kozmetikushoz, barátnőkkel találkozni, tornázni, stb. De az utóbbi időben több a munkája és általában 8-9-kor elmegy, csak délután jön haza. Próbálta, hogy ami munkát tudott, azt hazahozott, de úgy a munkával sem haladt és a gyerekkel sem tudott normálisan foglalkozni, így ezt az ötletet inkább elvetettük. És felvettünk egy bébiszittert... Nagyon aranyos, a kicsi is jól kijön vele, három baráti családnál is dolgozik és nincs vele probléma. Viszont én annyira nem bírok magammal mit kezdeni a 'szabad órákban', hogy az borzalom. Ha itthon vagyok, akkor folyton ott vagyok körülöttük, felesleges indokokkal lemegyek az emeletről, vagy kimegyek a kertbe, ha éppen ott vannak. Ha elmegyek itthonról, akkor nem tudom magam elengedni, mert azt figyelem, nem-e hív a bébiszitter, hogy valami gond van, vagy az órát nézem, hogy egy találkozóról mikortól nem ciki lelépni.
Azért vettünk fel bébiszittert, hogy én is kiengedhessem a gőzt, elmehessek nyugodtan napközben találkozni a barátnőimmel, beülni ebédelni, vagy elmenni futni, masszíroztatni. De ezek az 'én-idők' nem túl élvezetesek, mert mindig azon rágódok, hogy vajon mi csinál a lányom, nem-e sír, stb. Nem akarok olyan anyuka lenni, aki a gyerek nélkül három métert sem tesz meg, és eddig fel sem tűnt, hogy ennyire ragaszkodom hozzá. Júliusban megyünk a férjemmel kettesben nyaralni, már félek, hogy mi lesz, hányszor sírom ki a szemem a nyaralás alatt (eddig max 3 napot volt nélkülünk).
Ki fog rá vigyázni a nyaralás alatt?
Ha a nagyszülők, akkor nem tudnának akkor is ők vigyázni rá, amikor énidőt csinálsz magadnak?
Nekem úgy tűnik, habár szimpatikus neked, de mégsem bízol a bébiszitterben.
Mikor a férjed vigyázott rá, akkor ki tudtál kapcsolni?
Anyukám és a férje lesz vele, amíg nyaralunk. Az a gond, hogy sem ők, sem apukám, sem pedig a férjem szülei nem itt élnek, így hétköznapi segítségként nem igazán tudjuk bevonni őket, mert minimum 1 órás autózásra vannak. Igen, amikor a férjem volt vele, akkor nem volt ilyen probléma. Bár tény, hogy vele is fokozatos volt az egész, pl. elmentek a környéken sétálni, amíg fodrásznál voltam, vagy ilyenek.
Nem erőltet semmit a férjem, közös döntés volt. Az pedig, hogy kettesben is nyaraljunk, az teljesen az én ötletem volt, meglepi utazás a férjemnek. Csak akkor még nem állt fent ez a helyzet.
De miért akarsz leszakadni?
Seperc eltelik az idő és ő nem kér belőled. A 3 évesem már simán kitol a szobából, hogy "bocs, anya, most XY-nal játszok, te nem kellesz" (nyilván nem pont így, illetve utána meg jön, hogy "anya, anya..." :) ).
Megvan a természetes leválásnak egy üteme, nem kell eltolnod magadtól, ahhoz hogy később önálló legyen. Önálló lesz anélkül is, ha figyelsz rá.
A helyedben csak akkor venném igénybe a bébiszittert, amikor tényleg kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!