A pici megszületése után a ti párotok nem változott meg? Vagy ha igen milyen irányban?

szerintem nem volt arrogáns.

Nálunk nem igazán változott, csak én szerettem jobban bele, mióta látom, hogy imádja a fiát, hogyan játszanak együtt. Persze neki is van, hogy rosszul esik, ha vele nem foglalkozok, ezt néha a fejemhez is vágja. De minden apróságért nagyon hálás, tegnap például azért kaptam hatalmas ölelést, mert főztem neki teát és betettem a hűtőbe. Ma azért fogok sok-sok puszit kapni, mert sütöttem neki sütit. Néha nagyon kevés is elég a hálához.

Én kikövetelem az ölelést. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy "vigyázz, jövök!":-))) érti is a dolgot és eleget tesz a feladatának. Nálunk az okozta a legnagyobb problémát, hogy a lányunk születése után 6 héttel pánikrohamok törtek rám, és nem tudtam aludni, még akkor sem mikor lehetett. Ettől ő is megijedt, orvoshoz fordultam. Nagyon nem értett vele egyet, hogy "bogyókra" van szükségem, de mára már belátta, hogy ezt nem én generáltam, hanem ez történt, és egyelőre így tudok talpon maradni. PErsze a gyerek születése óta kevesebb időnk van egymásra, de mi már jó 30-asok vagyunk, így nem a kettesben való együttlét hiányzik, hanem az, hogy mozduljunk ki hárman. De a lányunk most 4,5 hónapos, nappal is még sokat alszik, persze csak az ágyában, így még nem igazán tudunk a sétán kívül mást együtt csinálni. De állítólag röpül az idő, és egyre többet lehet csinálni a kis pocokkal. Egyébként neki első a gyerek, imádja, sokat játszik vele, én meg csak nézem őket. PErsze a kakis pelenka az enyém:-)

Ha úgy érzed, hogy keveset van veletek, egyszerűen add a kezébe a kicsit, hogy nagyon srgős dolgod van, hátha "rákap" az "ízére". A kettőtök kapcsolatát pedig csak úgy tudod rendezni, ha Te kezdeményezel, és kész helyzet elé állítod. Pl. "Áttvittem anyuékhoz a gyereket, menjünk el sétálni, vacsizni...stb." Szerintem nem fog visszautasítani.

A szeretet is kikövetelem magamnak, egy helyen itt már írtam a fórumon, hogy van egy "pusziládám", amit fel kell töltenie. Ez egy jó játék, mindig bele is megy a játékba.

Szóval Neked kell kezdeményezned.

hú 20:57-es,

tisztára mint az én életem, azzal a különbséggel, hogy nálunk közös a ház, de csak 3/4-1/4 arányban a férjem javára. Nekünk is voltak problémák a terhesség előtt is, de azt hiszem nem láttam vagy csak nem akartam látni...:/

eléggé patt helyzet, szinte mindent fel tudnék sorolni amit eddig írtatok, mi is sokat veszekszünk, a fiával abszolút nem foglalkozik a férjem csak ha már "nagyon muszáj". a közös program=0, neki elég ha itthon x-boxozhat, mi meg menjünk ketten vagy neki aztán tök mindegy. nem segít semmiben, a semmit szó szerint értsétek, még egy kanalat nem tett arrébb...én minden nap főzök-sütök, a ház csillog villog, a fiam egy tündér, aki az első, és akiért bármit eltűrnék. sajna ez van. nem hagytam el magam, jobban nézek ki, mint a terhesség előtt, a férjem nincs elhanyagolva, sosem érezhette, hogy már csak a 2. mégsem értékeli, hogy ilyen családja van, és nekem ez nagyon fáj. nem így képzeltem és nem én vagyok a hibás. az egyetlen jó a dolog az életemben a kisfiam. Teljesen megértelek kérdező.

Mondd el a férjednek, hogy neked rá van szükséged. Te is fáradt vagy estére, de legalább néha erőltesse meg magát és menjetek el vhova, csináljatok közös programokat, mert egy nap majd ránézel a férjedre és felteszed a kérdést, hogy ki ez az idegen???csak egymás mellett éltek,és nem együtt, de a közös dolgok nagyon kellenek.

üdv