Megszülnéd a babát, ha biztosan tudnád, hogy Down-szindrómás?

Kizárt.

Van már egy gyerekem, nem tervezem tönkretenni az ő életét is egy beteg kistestvérrel - meg a saját és a férjemét sem.

Ismerősnek van Down-os 22 évese. Amúgy aranyos, de a férj meghalt, anyuka egyedül maradt a kettővel. Mindenféle munkát vállalt, hogy tudjon fizetni legalább néha ápolót, aki vigyáz a sérültjére.

A nagyobbik lány onnantól kezdve le lett szrva, "vadhajtásként" nőtt, mert nem volt "idő, energia" foglalkozni vele, anyuka máig beleszakad a munkába, hogy elláthassa a Down-os lányát.

utsó vagyok, a nagylány amúgy éli az életét, meszsire az anyjától, és ő tizenévesen kijelentette, hogy NEM fogja anyuka halála után pesztrálni a húgát, mert NEM ő akarta, hogy megszülessen.

Kemény szavak, de igaza van. :(

Valljuk be, mindenki egészséges gyereket akar. Mikor gyerekvállalásra gondolunk, nem egy értelmi fogyatékos, segitségre szorulo gyereket (késöbb fiatal felnöttet) képzelünk el....

Az más kérdés, h van, aki mártir és mégis megszüli és megprobálja felnevelni. Ez szép dolog, de sztem egy egész családot tönkre tud tenni. Elöbb vállalnék egy középsulyos testi fogyatékos babát, mint egy downost. De a mai orvostudomány mellett egyiket sem KELL.