Megszülnéd a babát, ha biztosan tudnád, hogy Down-szindrómás?

Nem. Egy kicsit belehalnék lelkileg a döntésbe, de mindenkinek így lenne a legjobb.

Természetesen megszülném, hiszen attól még, hogy beteg, a gyermekünk.

Megbeszéltük a férjemmel hogy ha esetleg beteg lenne a baba akkor fájó szívvel de lemondunk róla. A gyerekemnek csakis a legjobbat és teljes életet kívánok a lehető legtágabb lehetőségekkel. Szerintem mindennap összetörnék ha azt látnám, hogy korlátok között kell élnie a kis életét és egyedül sosem fog boldogulni az akinek a feje felett én hoztam meg a döntést hogy élnie kell, így.

Nem

Nem. Nem tudnánk vállalni sem lelkileg, sem fizikailag egy beteg gyermeket. Valamint, mi lenne vele, ha meghalunk? Bekerül egy intézetbe? Nem, ezt nem akarom.

Nem, egesz biztosan nem. Volt a csaladban fogyatekkal elo (meghalt jo koran), kosz lattam eleget embert ertelmetlenul szenvedni.

Nem. Van már egy gyerkőc, de első gyerekként sem. Nem az ő életét menteném meg (ha lehet egyáltalán életnek nevezni, ki tudja, mi lenne belőle), hanem elásnám magam, az apját, a testvérét...

Ha "csak" down-szindromas elgondolkoztam volna rajta,(valószínűleg akkor is a megszakitast valasztottuk volna vegul), de sajnos ezen kivul egyeb elettel összeegyeztethetetlen fejlodesi rendellenessegei is voltak a picinek.Azt mondtak eselytelen kihordanom is.Elvetettuk.

Ha első gyerek lenne azt hiszem megtartanánk,de második vagy harmadik babakénk nem.