Van erre valami tudományos magyarázat? Vagy ez csak a véletlen? Élt már át ilyet más is?

Egyszer kb 34 hetes terhesen átsiettem a vonatsíneken. Nem néztem ki balra, hogy jön e a vonat, a fejemen fülvédő volt, mert nagyon hideg volt, pont, mint tegnap. Soha nem csináltam korábban ilyet, hogy nem nézek körbe, de akkor láttam, hogy az én vonatom épp beáll a helyére és már nyitja az ajtót, úgyhogy másra nem figyelve csak elkezdtem átmenni a síneken. 23 éves voltam és ezekszerint nagyon szétszort. Jött a vonat, nem tudom, hogy milyen messze lehetett, de hosszan rám dudált és ahogy felléptem a peronra el is húzott a hátam mögött. Rettenetesen megijedtem, bár utólag már értelmetlen volt, de zokogtam a vonaton és az anyukámat hívogattam. Napokig nem tudtam túl tenni ezen magam, leginkább a saját hülyeségemen, azon, hogy milyen értelmetlen is lett volna meghalni ezért, semmi fontos programom nem volt, nem siettem sehová. Utána napokig rémálmaim voltak, ahogy elcsap a vonat.

Tegnap ugyanott mentünk a vonathoz 3,5 éves fiammal és ő a síneken akart átmenni, de én mondtam, hogy a felüljárót kell használni. Először csak visszakérdezett, hogy miért, mondtam, hogy mert veszélyes, itt jön a vonat, erre van a felüljáró, itt még szórakozott velem, ezt nagyon szereti, hogy minden mondatra visszakérdez egy újabb miért-el. De aztán azt mondta, hogy “átmegyünk és utána félünk” nem értettem, én kérdeztem vissza, őszintén eszembe sem jutott ez az az egész, akkor azt mondta, “ahogy te anya” “te is átmentél” itt kicsit maga elé dörmögött, halandzsázott, hogy ha nekem lehet, neki miért nem, de még mindig nem nagyon értettem, hogy mikor látott tőlem ilyet, de már az eszemben volt ez a történet, csak nem akartam elhinni egyszerűen, már a felüljárón voltunk és szépen kérdezgetni próbáltam, hogy miért mondta ezt, mire gondolt, de ő már minden másra figyelt, aztán az egyik mikor kérdésemre végre odavágta “hát amikor a hasadban voltam”

Szeretném leszögezni, hogy abszolút nem hiszek semmi ilyenben, nem értem, hogy ez hogy történhetett. Emlékezhet erre? Vagy a rémálmaimra? Vagy ez csak a véletlen? A fantáziája? Kitalálta ezt, hogy végre békén hagyjam? Vagy valóban tudhatja az igazat? Segítsetek