Kis korkülönbség jó döntés vagy nem?

Ugyan nekem csak egy gyerekem van és ennyi is marad, de anno idején, amikor még csak lehetőségek voltak, akkor úgy gondoltam, hogy nem vállalnék kis korkülönbséggel gyerekeket (most meg már ha akarnék, akkor eleve 7 éves a kisfiam, tehát nem lenne kicsi a korkülönbség). A nővérem vállalta így a gyerekeit, 2 év korkülönbséggel. Hát, nem irigyeltem érte. Egy 2-3 éves gyerek sok mindent megért, de sok mindent nem. Pláne, ha örökmozgó típus, tudom miről beszélsz, az én fiam is ilyen, nagyon nehéz dolgod lenne. Nem hiszem, hogy bántaná, de biztos megjelenne a féltékenység, mert ugye egy pici babával sokkal többet kell foglalkozni, emiatt ő elhanyagolva érezné magát, és ezt nem feltétlenül érti meg egy 2-3 éves gyerek, míg mondjuk egy 4-5 éves gyerek jobban megérti, pláne ők már közösségben vannak, tehát ott sok mindent meg is tanulnak. Sokkal könnyebb dolgod lenne szerintem neked is, hogy az egyikük oviban van, addig te több időt tudsz szentelni a picire, aztán pedig a nagyra, ha hazajön az oviból. Az idődet is jobban be tudod osztani, nem leszel annyira leterhelve. És 4-5 év, vagy akár 6 év korkülönbséggel is tudnak együtt játszani a kicsik és mégsem leszel olyan hangulatban örökké, hogy de kirohannék a világból...

Szóval sem lebeszélni, sem rábeszélni nem akarlak semmire, én csak a saját véleményemet írtam le.

29 hónap van a gyerekeink között

Nem fogta fel, hogy mi az a testvér, de nem is féltékenykedett. Néha megnèzte és ennyivel letudta a létezését az elejèn. Mi nem próbáltuk meg lenyomni a torkàn mint ahogy sokan csinálják, ha segíteni akart pelenkázásnál segített, ha nézni akarta a fürdetést akkor jött stb.

A rugdosással nem volt gond, jobban figyeltem, a cipelés sem okozott gondot.

A kicsi majdnem 2 éves, imàdják egymást! (nagy lány - kicsi fiú)

Egy ideje már teljesen jól eljàtszanak egymással

Egyenlőre úgy fest tökéletes ez a korkülönbség!

Mind régi? Tudod ez a rész nem változik ám par hét alatt.....vagy pár hónap alatt. Tényleg hetente van ilyen kérdés, nem hiszem hogy hetente amnyit változik a vilag hogy annál is frissebb infó ér csak valamit.

Amúgy nehéz nyilván, de nevelés kérdése. A kis korkülis tesók konkrétan ölik egymast a figyelemért, ismeretségi körben. Anyuka persze azt mondja imádjak egymast, de igazaból nem annyira foglalkoznak egymással. Elvannak egymás mellett vagy veszekednek.

Nagyobbik lányom 6 éves volt, mikor terhes lettem a kicsivel (szintén kislány), így majdnem 7 év van köztük. Örült neki, szereti, de a féltékenység így is baromira jelen volt/van. Na most a helyzet a következő:

A nagy 8 éves, a kicsi 16 hónapos, és nemrég derült ki, hogy terhes vagyok, 8 hetes. A nagyot szerintem nem fogja nagyban befolyásolni, hiszen átélte már, de a kicsi hogy fog reagálni, attól én is félek kissé. 2 éves lesz addigra.

Nálunk 21 hónap a korkülönbség. A fiam hasonló természet, terhesen azzal is meggyűlt a bajom, hogy nem ül le egy percre se, de alakult, másfél éves kora után már le tudtam úgy kötni, hogy egyhelyben maradjon bár nyilván gyerekfüggő ez is. A pelenkázásnál is nagyon vigyázni kellett, de max az elején rúgott hason félidőig. Emlékszem egyszer rosszul esett, utána 100x jobban figyeltem, hidd el, ki lehet védeni.

Nem fogta fel. De szereti, sokat mosolyognak egymásra, a nagy sokat simogatja a kicsit. 6 és 27 hónaposak most. Nem bántja főleg nem szándékosan de figyelni kell, mert a fiam pl azt se veszi észre, ha a lába mögött van a kicsi, vagy akármi.

Nekem nagy a korkülönbség a gyerekek közt.Nem tudnék kellő figyelmet fordítani két kicsire.Egy is annyira leköt.

18, 11 a két nagyobb, 7 hós a kicsi.