Milyen hatással van egy kisbabára ha hagyják sírni? Egész éjszaka nem mennek be hozzá, ha sír akkor se!

Ez valóban elég meredek!

Én sem hagyom sírni a babámat, de sajnos nem tehetem meg, hogy mindig minden körülmények között felvegyem és dajkáljam. Sőt, néha nem nyugszik meg nálam, sem a cicimen, sem egyéb módon, csak sír és sír. Lelkiismeret furdalásom is van miatta, mert azt gondolom, rossz anya vagyok. Lehet, nem vagyok elég találékony!

Azoktól a kijelentésektől érzem rosszul magam, akik azt írják, hogy SOHA nem hagyja sírni vagy BIZTOSAN valami baja van vagy CSAK az édesanyja kell neki, és NEM ANYA az ilyen és még sorolhatnám. Van, hogy nem tudom megnyugtatni szegényt és ez épp elég nagy baj ez nekem. Nem kell, hogy mások az ilyen végletes kijelentésekkel másokban is rossz érzést keltsenek.

Én sem vagyok sírni hagyós párti, de néha semmi nem használ.

Hat ez nagyon durva.En se hagytam soha sirni a kisfiamat most mar 11 honapos es ritkan sir de ha sir azzal torodni kell.O meg nem tud beszenlni,nem tudja elmondani,hogy mi faj neki,hogy mit erez,ehseget.A siras az egyetlen amivel jelzi,hogy valami nincs rendbe.

Az ilyennek tenyleg nem valo gyerek es a helyedbe en is szolnek az illetekeseknek(vedono,gyamugy)

Amugy meg annyit azert megjegyeznek,hogy en egy 21 eves anyuka vagyok tehat attol,hogy valaki fiatal meg lehet jo anya es nem kene egybol a korral jonni.Lattam en mar olyan 30 eves anyat akinek nem szeretnek a gyereke lenni...

Csecsemők és az alvás Cikkemben szeretnék eloszlatni pár hiedelmet a csecsemők, gyermekek alvásával kapcsolatban. Amikor megszületik egy baba, a többség abban a hiedelemben viszi haza gyermekét, hogy eszik és alszik. Nos, ez az esetek többségében gyorsan kiderül, hogy nem így van!

Már egy újszülöttnek is vannak aktív éber állapotai, és gondoskodnunk kell a megfelelő ingerek biztosításáról. Persze az első időkben a legfontosabb a testi ölelés, a bőrkontaktus biztosítása, elsősorban az édesanyától. A legtöbb kisbaba ilyenkor nyugodt, viszont, ha megpróbáljuk őket lerakni a kiságyba, éktelen sírásba kezdenek. A fáradt, kimerült és egyelőre tapasztalatlan anya kétségbe esik, és máris azon gondolkodik, mit is rontott el és most mit is kéne tenni?

Változó, hogy mikor, de előbb-utóbb minden anya találkozik az olyan alvástréningek adta lehetőséggel, melyek biztosítanak arról, hogy ha ezt követed, a gyermek pár napon, 1-2 héten belül átalussza az éjszakát, sőt egyedül alszik el és egyedül alszik vissza, kivenni nem kell az ágyból, elég bemenni hozzá és megsimogatni, később már ez sem szükséges, majd megnyugszik egyedül. Ez nagyon nagy tévedés! Az tény, hogy rövidtávon megoldás, mert valóban, a gyerek elalszik, de a pszichés hatás rendkívül káros!

A méhben eltöltött idő alatt a gyermek a lehető legszorosabb kapcsolatban él édesanyjával, melynek a szülés során részben vége szakad. Elvágják a köldökzsinórt, így a babának már egyedül kell lélegeznie, táplálkoznia, de hogy életben maradjon, nagyon nagy szüksége van a gondozóira, elsősorban az édesanyjára. Ideális esetben a szoptatás során a baba átélheti a közelséget, az anyatej íze-illata nyugtató hatású, így a baba boldog. Akik nem szoptatnak bármilyen okból, természetesen nem maradnak le a fantasztikus élményt nyújtó kapcsolatról, de nekik érdemes egy kicsit még több ölelést, összebújást nyújtani a kicsinek.

Evolúciós oka is van, hogy a babát le sem lehet rakni, mert nincs meg anya nélkül! Hiszen az ősidőkben halálos kimenetele volt, ha a csöppség egyedül maradt. Ez az ösztön agyunkban fennmaradt, a babák még ösztönlények, így az elszakadás ijesztő élményét élik meg, ha letesszük őket. Tehát nem hibás sem anya, sem baba, ha ez az eset áll fenn!

A babák alvásigénye eltérő, úgy ahogy a felnőtteknek is! Vannak, aki az elejétől fogva keveset alszanak és felnőttkorban is így marad, míg mások álomszuszékok és azok is lesznek. Vegyük figyelembe a saját személyiségüket is! Ha álmos, fog aludni, ez biztos. A babák alvásciklusa sokkal rövidebb, mint a felnőtteké, és sokkal több éber szakasz van az alvásuk során, mint nekünk, így többször és sűrűbben ébrednek, ez törvényszerű!

Az ébredéseknek több oka lehetséges: már 3-4 hónapos kortól a fogzás megindulása okozhat viszketést, íny feszülést, és a mozgásfejlődés beindulása szintén sokszor okoz álmatlan éjszakákat, hiszen az izmok feszülése, izomláz, majd az "álomban gyakorlás" szintén lázas tevékenység. 5 és 8 hónapos kor között kezdődik a szeparációs szorongás, mely nem csak nappal nehezíti az anyák életét, hanem kiterjed éjjelre is, és akár félóránként ébreszti a piciket. Ennek pontosan az az oka, hogy kb. féléves korban észreveszik, hogy ő és anya már nem egyek, a duálunió felbomlott, sőt már el is tud távolodni anyától!

Ezt csodálatos és egyben nagyon ijesztő dologként élik meg, és szükség van az anyai segítségre! Leginkább a sok öleléssel, ringatással, szoptatással tudunk neki segíteni és éjjel, ha megoldható, az együttalvással, persze csak ha minden érintettnek megfelel! És itt megint meg kell említenem az alvástréningeket, melyek könnyekkel járnak! Rendkívül káros következményekkel jár, ha le akarjuk szoktatni gyermekeinket az ösztönös sírásról, mely az éjszakai ébredéseket kíséri!

A gyermek személyiségének alakulásában legfontosabb, a bizalom kiépítése. Ha bízunk a gyermekünkben és tudjuk, hogy ok nélkül nem sír, hanem jelez felénk, ő is megbízik magában és tudja, hogy a világot érdemes megszólítania, mert van rá válasz. Ha ez a válasz elmarad, a gyermekben nem a bizalom, hanem a bizalmatlanság fejlődik ki, ezért van az, hogy végül elalszanak és 1-2 héten belül már egyáltalán nem sírnak, hiszen megtanulja, hogy felesleges. Viszont egy olyan gyereknél, akinek sírására, jelzéseire minél hamarabb reagáltak, vigasztalták, ringatták igényeinek megfelelően, nyitott, érdeklődő, barátságos, magabiztos gyerekké fejlődött. Pusztán rajtunk múlik, hogy melyik utat választjuk!

Természetesen megkönnyíthetjük az elalvást, éjszakák átalvását könnyek nélkül is: pl. a szeparációs szorongás kezdetekor a kiságyat helyezzük el a mi ágyunk mellett, ha az együttalvás nem megoldható, ne szeparáljuk el külön szobába a gyereket. Nagyobb gyereknél figyeljünk oda az étkezésre. Lefekvés előtt két órával már ne adjunk semmi fehérjetartalmú ételt, se húst, se halat, semmi cukros üdítőt, mert ezek pörgetnek, viszont pl. egy banán álmosít. Figyeljünk oda a megfelelő fizikai aktivitásra, eleget legyen szabad levegőn. Figyeljünk oda arra is, hogy nappal eleget öleljük, törődjünk, játsszunk vele, mert éjjel fogja akarni bepótolni a kiesett időt! Kisebb korban nappal sokat segíthet a hordozókendő használata, így a testközelség megoldott, és intézhetjük egyéb ügyeinket is.

Legyünk azzal tisztában, hogy egy bizonyos agyi érettség szükséges ahhoz, hogy egyedül aludjon el és vissza egy gyermek, ez pedig 2-3 éves korban következik be. Akkor TUDJA, hogy anya akkor is van, ha nem látom. Ezt figyelembe véve és gyermekünk fejével gondolkodva láthatjuk, hogy mennyire ijesztő, ha :"leraknak egyedül a rácsos ágyba, sötét van, és egyedül vagyok. Félek, sírok, de nem jön senki!" Ezt ne hagyjuk! Soha semmilyen körülmények között ne hagyjuk a gyereket sírni, ugyanis ilyenkor rengeteg stresszhormon mossa át az agyát, és ez az állapot, ha ismétlődik, rögzülni fog!

Természetesen a fent leírtak abban az esetben érvényesek, amennyiben NEM betegségek okozzák a gyakori ébredést!

Néha kimerültnek és kétségbeesettnek érezhetik magukat az anyák ilyen nehezebb időszakban, de tudatosítsuk magunkban, hogy ez átmeneti időszak és lássuk magunk előtt a célt, ami nem más, mint, hogy gyermekünk később is boldog, kiegyensúlyozott és bizalommal teli lehessen, és számíthasson ránk nagyobb korában is!

Fordítsunk időt magunkra is, ez nagyon fontos! És éjjel, ha már nagyon fáradtak vagyunk, besegíthet apa is az altatásba, ringatásba! De tartsunk ki és következetesen elégítsük ki gyermekünk minden igényét, mert szeretettel és odafigyeléssel nem lehet elkényeztetni gyermeket!

OFF Kedves 16.07-es sorstárs! :) az én babám is dettó ilyen volt, én vagyok az akit mindenki lepontoz, mert nem hiszem, hogy lelki sérülést okoz az, ha a baba néha sír.... én is úgy indultam neki az anyaságnak (és most is úgy gondolom), hogy mindent megteszek a gyerekemért, de aztán jött a nagy pofáraesés, ugyanis a babám, olyan sírós és akarotos kis személyiség, hogy volt, hogy úgy belehergelte magát a hisztibe, hogy sehogy sem lehetett lenyugtatni, ha felvettük, volt, hogy még inkább sírt, feszített, csapkodott, és egyáltalán nagyon sokszor fogalmunk nem volt mi baja, evett, büfizett, kakilt, ringattam már, stb, stb... és mégis csak üvöltött..

Szóval én tudom miről beszélsz :) Az akinek "átlagos" vagy "nyugodt" babája van, az ezt el sem tudja képzelni, max ha másodiknak szül egy ilyen kisördögöt...:) Na ezek az anyukák szokták osztani az észt, hogy egy baba csak akkor sír, ha éhes, fáj valamije, vagy az anyja kell neki... persze... ha ez ilyen egyszerű lenne...

Én már nem törődöm, a sok hülyeséggel, meg jóindulatú tanácsokkal és "minek az ilyennek gyerek" válaszokkal, mert mint már fentebb is írtam, tényleg sokan megerősítettek benne (szakértők is), hogy nem veszti a babám bizalmát attól, ha nem tudom minden baját megfejteni (nyilván az evidens dolgokat az ember végigzongorázza), és ha utána is sír, hát ez van. Nem kell őt 24 órában a vállamon cipelni, csakhogy ne sírjon egy másodpercig sem, és úgy gondolom, hogy egy kis tudatosság sem árt már a kezdetektől.

Amúgy érdekes ez az oldal, mert itt az anyukák kb 90% állítja azt, hogy SOHA nem hagyta még sírni a gyerekét, és mindig sikerül megvígasztalni és megtalálni a problémát. Na, a való életben én ilyen anyukával még nem találkoztam... persze egy anonim oldalon bárki mondhat bármit.. az is lehet, senki be sem meri vallani, mert egyből meglincselnék... példa erre ez a kérdés is...

Na bocs, jó hosszú lett, a lényeg,hogy ne érezd magad rossz anyának amiatt, mert a gyereked sír! Te akkor is jó anya vagy, ha van, hogy nem tudod mi a baja, már mindent megpróbáltál, és hagyod egy kicsit. Na bumm, maximum megtanulja, hogy kell lenyugodnia egyedül.

Héé csajok!

Itt nem olyan anyukákról volt szó,mint ti is vagytok,hogy mindent megpróbáltok és mégse hagyja abba a sírást a baba,meg tudatosan cselekszetek.Félreértettétek a kérdést:S

A kérdésben szereplő anyuka egyáltalán nem veszi fel a gyermekét ha az sír!Egész éjszaka hagyja ordítani,csak hogy anyuci aludhasson.

Na erről van szó,hogy képes valaki nyugodtan aludni,miközben a gyermeke szétsírja az agyát?

Nem én pontoztalak le:D

(elötted lévő válaszoló vagyok)

igen gondoltam :) azért még van itt elvétve pár intelingens anyuka is, aki nem utasít el élből mindent, ami nincs összhangban azzal amit a kismamában vagy az Éjszakai gondoskodásban olvasott :)))

(és általában ezek vannak lepontozva is, mert nem kardoskodnak egy szélsőség mellett...)