Szülés utáni depresszió, szülés után 2 hónappal? Lehet hogy az a bajom, vagy csak kimerültség? Bár az idő is rátesz jó nagy lapáttal bizti.

Nekem a fáradságtól volt ilyen...kb 3-3.5 hós koráig. Utána elmúlt. Orvoshoz nem mentem pedig sokszor éreztem azt hogy nem ártana. Gondolkoztam homeos szereken is de végül is minden segítség nélkül elmúlt. Talán hozzá járult a dologhoz az is h tudok pihenni mellette, de ugye neked nehezebb egy 2 éves mellett. Nekem rengeteg össze tevője volt a depressziónak (rosszul éreztem magam a bőrömben, féltettem a picit, nagy volt a felelősség, szoptatás miatti stressz)....Te tudsz felsorolni ilyen dolgokat? ha igen szerintem nem kell orvos és bogyó, csak meg kell szüntetni az összetevőket.( Pl én azóta tornázom, többet pihenek...stb)

Nekem nem konkrétan ilyen tüneteim voltak, de nekem is volt olyan időszak, amikor egyszerűen nem láttam a végét a dolgoknak, és úgy éreztem, hogy soha nem jutunk túl ezen az etetés, büfiztetés, altatás, tisztábatevés stb. monoton napi teendőkön. Ráadásul nekem van egy már majdnem 5 éves nagyfiam, aki már olyan önálló, hogy még rosszabb volt visszarázódnom a kicsi körüli teendőkbe. Én megpróbáltam egy homeós bogyót, amit kimondottan depresszióra, kimerültségre, virrasztás miatti kialvatlanságra való és 2 hétig szedtem, esküszöm jót tett. A neve: Kálium phosphoricum, érdemes kipróbálni szerintem. Kitartást!

Én is depresszióba estem szülés után,már a kórházban kész voltam.Nem tudtam enni,aludni,mosolyogni meg teljesen elfelejtettem.Állandón,szorongva aggódtam a babáért.A másik oldalról meg persze lelkiismeret-furdalásom volt,hogy itt ez a gyönyörű kislány,aki teljesen egészséges,én meg "ilyen szr" vagyok.Én felkerestem egy pszichológust,mert rájöttem nem csak magamat teszem tönkre,de a családomat is.Szoptatni nem szoptattam,kb 2 hétig gyógyszert szedtem,de magamtól leálltam,mert nem akartam függő lenni.Nehezebb volt így,pirulák nélkül,de helyrejöttem.Azóta lányom 9.hós,nem mondom,hogy egyszerű eset,mert roppant anyás,fél percre nincs el magában,de abból merítek erőt,hogy nap-mint nap lát az ember beteg,sérült,agykárosodott gyermekeket a TV-ben,és ekkor mindig eszembe jut,hogy nekem milyen csodás kis törpém van,aki ha rosszcsont is de egészséges.