Mit csináljak, ha nem szeretek anya lenni? Korai lenne jövő szeptemberben egyetemre mennem?
Most lesz 8 hónapos a lányom, senkinek nem beszéltem még erről...
Hamar lettem terhes, még gimnazista voltam (ettől függetlenül leérettségiztem). Mindenki mondta, hogy tartsam meg, a barátom (mára már vőlegényem) is nagyon akarta. Én pedig hol úgy éreztem, hogy szeretném, hol úgy, hogy nagyon nem. De végül maradt a baba.
Ne értsetek félre, nagyon szeretem őt és tényleg egy kis tündér. Ezért is rossz ez a helyzet, mert nem is egy folyton sírós, nyűgös babáról van szó, aki mellett szenvedés az ébrenlét. A terhességem is könnyű volt, 2 hetes kora óta átalussza az éjszakákat és tényleg mehetünk vele bárhová, de nekem mégis teher... Van segítségem, így többször van az, hogy a szüleim, nagyszüleim vannak vele, vagy a párom és sokkal szabadabban érzem magam, ha baba nélkül vagyok.
Elvégeztem most egy sminktanfolyamot (imádok sminkelni, ez amolyan hobbi nekem évek óta) és ott kellett lenni reggel 10-től délután 6-ig. És mindenki panaszkodott már a végére, hogy mennének haza, de én úgy éreztem, hogy nekem akkor kezdődik ez a 'rossz érzés', mikor beülök az autóba és elindulok haza. Hogy újra felveszem az anyaszerepet...
Ugye a lányom miatt nekem tolódott a továbbtanulás, úgy beszéltük a szüleimmel és a vőlegényemmel is, hogyha majd a lányunk 3-4 éves lesz és beszokott már az oviba. De akkor még nem tudtam, hogy rám ilyen hatással lesz ez az egész...
Másfél éves lenne, mikor kezdeném az egyetemet, ha februárban beadom a jelentkezést.
A szüleim fizetik majd az egyetemet. Tekintve, hogy még végzősként magántanuló lettem, soha nem dolgoztam. De apáék biztosítottak róla, hogy mindenben támogatnak.
57%-os, mégis milyen támogatásról beszélsz, amiből tudnám fizetni a több százezer forintos tandíjat?!:D
Amit kapok egy hónapban, a babaruhákra sem elég.
Többen biztattak, hogy a kezdeti bizonytalanság majd úgyis elmúlik és az első pár hétben tényleg úgy éreztem, hogy ez nekem jó lesz és menni fog. De utána meg csak azt vártam, hogy mikor jön már végre anyukám, anyósom, a nagyszüleink, vagy bárki, akire rábízhatnám kicsit a babát és újra "normális" életem lehet, akár csak 1-2 órára is...
Milyen undorító, hogy csak azért, mert fiatal, mindenki a korát veszi elő.
Simán lehet ám ő is depressziós, mint egy 30 éves.
Szerintem elsőkörben pszichológust keress fel, utána jöhet minden más.
Nem biztos, hogy a fiatalságod az oka ennek(ami nagyrészt nem is baj), mindenkinek szüksége van néha arra, hogy kiszakadjon egy kicsit az anya szerepből, és magával is foglalkozzon. Szerintem nem sikerült feldolgoznod ezt az egész gyerekesdit, és így üt ki. Pár beszélgetés csodákat fog tenni a pszichológusnál.
Én pl imádok kiöltözni, és egészen magávalragad az érzés, mikor gyerek nélkül mászkálok a városban, de máshogy jó otthon lenni a kicsivel.
Én a pszichológust javaslom.
Ezt annak küldöm, aki a csp-t és a gyest segélyként értelmezi, és azt kívánná, hogy ne járjon alanyi jogon:
Azért jár alanyi jogon, te nyomorult f#sz, mert akárhány évesen szülsz, abban a pillanatban lehetetlen, hogy pénzt keress. Nem egy barátnőm van, aki magas fizetésből ment max gyedre, és bizony megérezték, hogy kiesett a pénz. Felélték az erre szánt tartalékokat, és bizony életmentő volt a munkába visszaálláskor az a 37850 Ft pluszban minden hónapban.
Fogalmad nincs, miről beszélsz, és az ilyen nyomorék hozzáállás az emberekhez olyan szinten felcseszi az idegeimet, hogy legszívesebben ordítanék.
Paraszt s3ggf3j!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!