Hülye lennék, amiért vállalni akarom a babát ilyen "fiatalon" is egyedül? Az elvetetés jobb lenne?

30 éves vagyok, és azért írtam, hogy fiatalon, mert a családom szerint fiatal vagyok ahhoz, hogy úgy szüljek, hogy egyedül kell felnevelnem, vagyis ha elvetetném, nagy valószínűséggel találnék egy férfit akivel együtt lehetne babánk.

Segítségem lenne, kertes házam van, autóm, és biztos munkám, félretett pénzem. Viszont a volt párom most már szinte biztos, hogy véglegesen kikerült a képből. Ha megszülném, akkor meg főleg véglegesíteném a dolgot kettőnk között, mert nem hiszem, hogy jó lenne valami viharos viszonyba születnie a babának.

Szerintetek ilyen körülmények között miért olyan elvetemült gondolat megszülni? Ha úgy döntök, hogy vállalom, akkor a baba apjának csak akkor fogom elmondani, ha már nem tud lebeszélni. (kötelezni semmire sem fogom cserébe)

Igazából csak azt szeretném, ha elmondanátok, hogy milyen buktatók vannak, amire a családom gondolhat. Szerintetek? Teljesen őrültnek néznek, hogy egy szakítás után szülni akarok.