Tényleg nagy falat lenne egyedül bevállalni a babát?

19 éves vagyok, és 10 hetes terhes.

A barátommal Budapesten élünk, és eddig úgy terveztük, hogy itt is maradunk a pici születése után (amúgy a szüleink, családjaink Nyugat-Magyarországon élnek). Anyukám tegnap felhozta, hogy szerinte érdemesebb lenne hazaköltöznünk, mert nem fogom egyedül bírni a babával itt (ugye a barátom csak az első hónapban lesz velünk végig, utána reggel 9-től délutánig én leszek a picivel). Meg hogy én Pesten nem merek vezetni és bármi lehet, amiért kocsiba kell ülnöm majd. Ez igazából annyi, hogy belvárosi részen lakunk, én a kerületből nagyon ki sem megyek, minden itt van a környékünkön (szórakozóhelyek, éttermek, pékségek, boltok, stb). 1 éve van jogosítványom, tényleg nem szeretem a pesti forgalmat, ezért feleslegesnek tartottam, hogy az én autómat is elhozzuk. De nyilván ha szükséges lenne, megbirkóznék ezzel is. Anyukámon inkább azt érzem, hogy ő még mindig nem szokott hozzá ahhoz, hogy elköltöztem, külön élek és ezáltal szeretné elérni, hogy haza költözzünk. Mert pl. most is, ha 2-3 hétig nem megyünk haza, akkor már mondja, hogy eljön ő hozzánk, meg ki van borulva... Szóval nem tudom, hogy nem-e azért próbál rám ijeszteni, hogy neki is jó legyen...

Mert itt tényleg nem lenne sok segítségünk, maximum az, hogy nem kell a háztartással, főzéssel foglalkoznom, de a baba körüli dolgokat nagyrészt tényleg nekem kéne megoldanom.

Ez mennyire nehéz?

Mert tényleg jó lenne, ha csak 5-10 percre lennénk egymástól, meg anyukám sem dolgozik, a párom anyukája sem (41 és 44 évesek, szóval nem olyan nagyszülők lesznek, akik már nem úgy mozognak és teher nekik az unoka). A nagyszüleink is mondták, hogy mindenben segítenek, mindenki lelkes a baba miatt.