Tudom hogy hibáztam és most iszom a levét! Hogyan változtassak?

Nekem ugyan még nincs meg a baba, még van pár hetem, de most úgy gondolom, hogy nem vele együtt alszunk majd. Ennek ellenére nem ítéllek el.. azt teszed, amit az anyai ösztön súg. A baj ott kezdődik, amikor az együtt alvás továbbra is (értem ezt úgy, hogy nagyobb gyerekeknél)megmarad . Persze ez saját vélemény.. sajnos a környezetünkben van olyan, akinek 13 éves a lánya, és egy ágyban alszik!!!! a mai napig a szülőkkel.. én ezt felfogni sem tudom, hogy történhetett ez meg. Na jó..elkalandoztam a témától, szóval:

Pár napja láttam a TV-ben egy műsort, ahol az volt a praktika, hogy az anyuka a lefekvés idején a saját kiságyába tette a gyerkőcöt. Simizte, elbúcsúzott tőle, majd "magára hagyta". A baba persze elkezdett sírni, ezt követően az anyuka 2 percet várt!! (ennek az időnek a betartását nagyon fontosnak tartották, mert ha tovább várt volna, akkor túlságosan zaklatott lett volna a baba) majd újra bement, megnyugtatta a babát, és kezdődött minden elölről. Ez így keménynek hangzik, de egy idő után elaludt a gyerkőc, és pár nap múlva már nem volt sírás. Azt azért leírom, hogy itt egy 1 év körüli gyerekről volt szó, a tiéd pedig 3 hónapos, így nem rögzült talán még annyira a dolog.. Lehet, hogy egyáltalán nem is lesz semmi ilyen problémád.. Amit még hangsúlyoztak, az az, hogy a legfontosabb hogy a gyereket még ébren kell a saját ágyikóba tenni, mert ha elalszik, úgy teszed be és felébred, akkor esetleg megijedhet, hogy most mi ez az új környezet, viszont ha még ébren teszed le, akkor tudja hogy hol van (persze itt megint figyelmeztetni kell magamat, hogy nálatok még "csak" 3 hónapos a bébi, így lehet, hogy teljesen butaság amit írtam).

Remélem azért valami hasznosat is írtam, amit ha nem is most, de később tudsz használni, és ha kis idő múlva nekem lesz ilyen problémám, akkor te tudsz nekem majd valamit javasolni:))

Egyébként pedig csináld azt, amit a szíved diktál, ha még szeretnéd magad mellett tudni, akkor miért ne...

BOLDOG BABÁZÁST!!!!