Más is vágyik néha egy kis magányra a babájával, a párjával hármasban?

szia!sajnos,megértelek,mert mi az én szüleimmel lakunk,de dettó ugyanez a helyzet.Csak a szobánkban tudunk kettesben lenni a mostmár másfél éves kislányommal.Párom reggeltől estig dolgozik,és mikor hazaér,és együtt tudnánk lenni hármasban,akkor is mindig jön valaki,és a kislányom nem is foglalkozik velem.Amit heteken keresztül tanítottunk neki,mind fél perc alatt porba tiporják(pl.nagynehezen leszoktattuk a főzelékbe fújásról,kedves nagyszülők meg nagynéni,nagybácsi szépen rávezette,hogy hogyan köpje ki).Mindenbe beleszólnak.Hogy mit adok neki,mikor altatom,mikor fürdetem,mit adok rá ruhát,milyen vastagon/vékonyan öltöztettem fel.Kinnt játszottunk az árokban,adtam rá mellényt,kinnt volt a szomszéd kisgyerek is az anyjával,meg még egy-két ismerős a gyerekükkel,erre annyi ember előtt anyám kikiállt,hogy vegyem le a gyerekről a mellényt,meg ne engedjem az árokba.Na itt elszakadt a cérna.Olyan szinten kiosztottam,hogy engem ne égessen ennyi ember előtt azzal,hogy ugy kezel,mintha nem tudnék gondoskodni a gyerekemről,meg mintha rájuk lennék szorulva,és ők nevelnék az én gyerekem,és kiburult a bili.Azóta már próbálják magukat türtőztetni(hozzáteszem,nem sikerül nekik),nem jönnek be a szobába(eddig oda is bejártak).Nekünk annyival rosszabb,hogy hatalmas házban lakunk(emeletes),lent van három szoba,konyha,fürdő,nappali,spejz,itt lakunk mi,meg édesanyámék,meg bátyám.Az emeleten van két szoba,hatalmas nappali,fürdő.Itt lakik a két nővérem.Nálunk még ők is rajtunk csüngnek,és hujjognak a kincsemnek,meg nem ugy viselkednek,ahogy azt én szeretném,,és ők még most is bejáárnak a szobánkba(kopogás nélkül!!!!!).Párom már nagyon ki van bukva.Mi 23 évesek vagyunk,és pont mikor megszületett a drága,akkor jött a válság,és rugták ki páromat a biztosnak hitt munkahelyéről,és azóta egy éve van itt a jelenlegi munkahelyén,de ez sem biztos az a baj,és így nem merünk építkezésbe belevágni.Most abban reménykedünk,hogy a nővérem egy pár héten belül elköltözik,és akkor a másik nővérem megkérjük,hogy cseréljünk szobát,és kialakítjul az emeletet ugy,hogy lezárjuk teljesen,nappalit kettéválasztjuk,hogy legyen konyha is,és ott fogunk éldegélni hármasban.Ettől váronk javulást.Amugy az nálunk is megy,hogy ha megyünk valahova,még mikor kinnt vagyunk is magyaráznak a Vikinek,hogy véletlen se tudjunk elindulni,meg mikor pici volt,nálunk is az egész bagázs bennt csüngött a szobában,apa meg én meg nem fértünk hozzá a gyerekhez,hogy meg tudjuk fürdetni.Kegyetlen ez a dolog,mert ugy érzem,hogy nem tudom ugy nevelni,ahogy szeretném,és ugy gondolom,hogy sokkal külömbül meg lehetne nevelni,ha külön lennénk,mert akkor ellenne egyedül is,mert igy nincs,akkor sokkal szófogadóbb lenne,nem venné át bátyámék hülyeségeit,amitől falnak futok.Ugyhogy kitartás.Nem vagy egyedül.Minden jót