Sétáltok naponta egy anyukával és babájával, és voltatok már úgy hogy kicsit sok az okoskodásból. Amit ő mond okés, de téged meg úgy érzed lenéz? Kisebbségi komplexusod van mellette?

Úristen! Fogalmazási készség 0, mit akartál ezzel írni? Hogy ha én sétálok valakivel és engem kioktat? Hát basszus, füled mellett gyalogút, nem kell mindent meghallani, pláne nem a szívedre venni. Ha úgy érzed kioktat akkor meg arrébb állsz. Vagy felveheted az ő stílusát is.

En sokaig setaltam naponta egy anyukaval. Eljartunk kozosen baba-mama csoportba, jatszoterezni, parkba piknikezni vagy bevasarolni. Neha csak rottuk a parkokat es jokat dumaltunk. Leultunk megenni egy fagyit. Huu, de szep is volt ez az idoszak. :) Sajnos azota en mar visszajottem dolgozni (a kisfiam 1 eves volt ekkor) o meg mindig otthon van a babajaval. Igy mar nem setalgatunk egyut de ettol fuggetelnul neha talakozunk csak mar nagyon ritkan ido hianyaba. Neha csereltunk otletes babarecepteket meg suti recepteket, mindig megbeszeltuk mi lesz az ebed igy otleteket meritettunk egymastol. Soha de soha nem neztem le ot es a babajat semmilyen szinten. Nem okoskodtam es o sem viszont ha tanacsra volt valamelyikunknek szuksege akkor kiellemztuk a miertjet. Nem ereztem rosszabbnak sem jobbnak magam mellette. Ha igy lett volna akkor nem setaltunk volna egyutt mert kenyelmetlen lett volna. Ha az ember nem erzi magat jol valaki mellett akkor nincs eretelme az egesznek.

Tedd már fel érthetőbben a kérdésedet!

Én nagyívben elkerülném, vagy finoman a tudtára adnám, hogy azért én sem vagyok hülye! Már ha tényleg nem...:)