Meddig megy ez így? Amikor már okosodik, vagy fogadjam el, hogy ő egy ilyen típusú baba?

Jaj,de szeretem,amikor az anyukákra fogják,hogy elrontják a gyereket.Higgyétek el,nem unatkozásbol vagyunk állandoan a gyerekunk mellett,nekunk is jol esne,ha néha csak ugy elvolna maga.Nekem is van 8 hos babám,már most kicsit konnyebb vele,amiota ul egyedul,de eddig csak kézen akart lenni,pedig nekem is van mellette dolgom,nagy ház,kert nagyobb gyerek...

Na ha én hagytam volna,hogy kicsit sírjon,majd aztán megszokja,hát....

KIprobáltam,de o képes volt egy egész állo nap uvolteni,na nemtudom melyik anya bírná azt idegekkel 1 hétig hallgatni.Oruljenek olyanok,akiknek jo a gyerekuk és ne ítélkezzenek az olyan anyukákrol,akiknek nincs abban szerencséjuk.Még annyit a kérdezonek,hidd el nem vagy egyedul,sokan vagyunk,na és vannak olyanok is ,akik nem vallják be,vagy nem is veszik észre,hogy állandoan a gyerek korul vannak,mert nem kell mosniuk,takarítani ,fozni,valaki megcsinálja helyettuk.Ismerek nem is egyet.

Lelehet pontozni

Szerintem nem rontottál el semmit, nincs elkényeztetve. Most egy ilyen időszakot éltek meg.

Az én fiam 8 hónapos, eddig tök jól eljátszott egyedül, akár órákat is. Mióta mászik azóta folyton jön utánam. A kiságyba ha beteszem, 10 másodperc múlva áll, és sír, hogy vegyem ki. 2 napja pedig bárhol feláll a bútorba kapaszkodva és lépeget. Igényli, hogy ott legyek mellette, mert neki ez ad biztonságot. Volt már, hogy hanyat vágódott, jó nagyot koppant a buksi, eleinte sírt, aztán már csak rám néz, hogy minden oké és elvigyorogja magát. Nem csinálunk nagy ügyet az esésből, mégis biztonságot ad neki, hogy látja, hogy ott vagyok. Én azt vallom, hogy úgy tanuljon meg esni, hogy ott vagyok mellette, mert ha elesik és nem látom, akkor nem is tudhatom, hogy mennyire ütötte meg magát, hova verte be a buksiját...

Ha apa itthon van, akkor főzök több napra, volt már olyan is, hogy este főztem. Mosok alvás időben, takarítok este, mikor már lefektettem a Manót.

Olyan gyorsan elmegy ez az idő, aztán már majd sírjuk vissza, hogy "De jó lenne, ha folyton jönne utánam, mert már le se tojja a fejem..." :D

Nincs semmi baj a neveléseddel. A babáknál előfordul ilyen időszak. El fog múlni, de addig is próbáld mindig magad mellett tudni, de úgy, hogy te foglalkozz mással, házimunkával. Hozzá fog idomulni az új helyzethez, ha hagyod, hogy az átállást megszenvedje, ha egyáltalán sírni fog miatta. Én eleinte úgy mosogattam, hogy énekeltem a gyereknek, aki mögöttem ült az etetőszékben, vagy éppenséggel hagytam, hogy a konyhai edényeket ütögesse, pakolja, s így elfoglalta magát. Volt úgy, hogy ő is hozzám kéredzkedett, nyafogott. Kicsit foglalkoztam vele, aztán folytattam a mosogatást, stb.

S még egy gondolatot engedj meg.

Mi édesanyák most olyan időszakot élünk, amikor el kell fogadnunk, hogy babázunk. Minden sejtünk babázik. A házimunka legtöbbször így is akkor jön, amikor már alszik a gyerek. Sokszor én is úgy szoptatok, hogy az agyammal már régen máshol járok, kitakarítottam, levelet írtam, telefonáltam, végiggondoltam, hogy mennyi teendőm van, és szenvedtem, hogy nem tudok semmit csinálni, mert szoptatok, altatok, pelenkázok, játszom, fürdetek, etetek, stb.

A legjobb, ha az ember elengedi ilyenkor a teendőket, s élvezi a pillanatot a babával.

Nyugi, nem vagy egyedül.Az én 9 hónapos babám is pont ilyen.Sosem volt el egymagában.Kicsinek sem.Amint hazahoztuk a kórházból, rögtön olyan sírásba tört ki, hogy abba se akarta hagyni.

Kicsinek is vagy kézben volt, vagy ott voltunk mellette, vagy cicin volt, szóval nem lehetett csak nagyon kis időre(max.10percre)a kiságyban, vagy később a járókában hagyni.

Aludni is roppant keveset aludt néha napközben, volt egyszer kétszer olyan nap hogy reggel 6-tól este 11-ig csak kézben szunnyadt fél órákat.Gondolhatod.

A babakocsit sem szerette plusszba, éjszaka is rosszul aludt.Akármit csinltunk, ilyen volt és kész.Na az fárasztó volt.

Most már kicsit jobb, de most is ott van vele valaki mindig, de azért el van már pár perceket egymaga is.

Ma pl. olyan napja van hogy reggel óta nyafog, aludni nem nagyon tud, lehet hogy a foga?Nem tudom.

Ki kell bírni, nem tudsz mit csinálni.Még nekem annyiból könnyebb hogy a férjem tud rá vigyázni ha itthon van éppen, és addig én végzem a házimunkát.

Kitartást, és nem foglalkozz azzal ha azt vágják a fejedhez hogy elkényeztetted.Valószínű az ő babájuk más természetű, és nem tudják milyen egy két emberes baba.

miért nem engeded, hogy menjen utánad??? miért kell kiságyba, járókába rakni ilyen nagy babát???

engedd, hogy oda menjen, ahova akar. nem az a baja, hogy játszani kell vele, hanem hogy nerakod az ágyba és otthagyod. az enyém már 5 hónapos kora óta a földön volt.