Lelkiismeretfurdalás. Van nektek azért mert az első gyerekkel rutintalanok oltatok a másodikkal viszont sokkal harmónikusabb minden?
Arra gondolok, hogy nálam a mindennapos altatás is gondot okozott az elsővel, vagy az evés a szülésem is nehezebb volt vele, sokszor éreztem azt amikor vele voltam hogy ez nem nekem való ezért 19 hónapos korában visszamentem dolgozni Ő családi napközibe ment fél napra a másik felét nagyival töltötte.
Lassan 2 éves a tesója 5 évet vártunk a két gyerek között pont a fentiek miatt most meg lelkiismeret furdalásom van hogy a tesójával minden jobb az altatás az etetés a közös játék a szülési élmény, 20 hónapos még nem vágyom vissza dolgozni............stb.
Nem megoldást várok csak azt hogy valaki küzd hasonló érzésekkel?
Sokan azzal küzdenek, hogy a másodiknál kevesebb a türelem. Valami mindenkinél van, ne izgulj, nem vagy egyedül :)
Én is egy csomót bénáztam az elsőnél. Sokszor én már akkor tudtam. Rengetegszer mondtam neki, hogy "bocsi, hogy ennyire béna anyád van" :D Mindentől megijedtem, mindent túldrámáztam, semmi sem ment zökkenőmentesen, sokszor túlbonyolítottam a dolgot. De azért az is egy különleges érzés, hogy ő volt az, akivel együtt tanultuk a dolgokat.
A másodiknál sem volt minden magától értetődő, de a hétköznapi dolgok rutinból mentek. Ez nyilván jó érzés volt, de az első miatt sem volt emiatt sosem lelkiismeretfurdalásom.
Az elsőnél minden új volt, a másodiknál minden nyugodt. Olyan meg nincsen, hogy tökéletes. A jó hír az, hogy egyik sem emlékszik rá :)
Nekem pont fordítva volt.
A kicsi többet sírt, és még a nagy is ott volt...
Nekem még csak egy van, de pont az a vonzó számomra a második babában, hogy nála már tudnám is, mit kell csinálni, egy csomó mindent, amire az elsővel hónapok alatt jöttem rá, nála eleve úgy csinálnám. Szóval hogy sokkal nyugodtabban, tudatosabban, ügyesebben csinálnám. Bár én amúgy az elsővel se voltam idegbeteg, úgy fogtam fel, hogy nálam sokkal hülyébbek gyereke is fel tud nőni valahogy, szóval nagy gáz csak nem lesz :D
Amúgy kompenzálásként ott van az, hogy a nagy egyedül volt, minden időmet rá tudtam fordítani, soha egy percet nem hagytam sírni, azonnal ugrottam, kizárólagos figyelmet kapott. Na hát a kicsinél ez max abban a párórában lesz így, míg a nagy oviban lesz. Persze nála is törekedni fogok a válaszkész nevelésre, csak hát nem mindig megoldható, ha van egy testvére is. Én ezért akarok viszonylag nagy, kb 5 év korkülönbséget. Látom a barátnőmet 2 év korkülönbséggel, és folyton amiatt furdalja a lelkiismeret, hogy ha az egyikkel foglalkozik, a másik ordít és fordítva. Folyton ez a melyik ujjamba harapjak szitu megy. Ezt szeretném én elkerülni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!