Baj, ha hagyom, hogy a gyermekem döntse el, melyik nem szeretne lenni?

Attól függ hány éves.

A baj ott kezdődik ha komolyan felmerül a kérdés, és az egészséges szemléleteddel ellenkezik a gyerek.

Ha a sérültek divathullámja elérte, és bedőlt nekik, azt sajnos nem fogod helyrehozni, azzal, ha egyszerűen eltiltod.

Én biztos nem hagynám, de összetett és helyzetfüggő a mód, amivel vissza lehet terelni normális irányba. Ha elég érett és olyan a személyisége lehet észérvekkel is hatni... de arra nagyon fel kell készülni.

Mindenképp alternatív értékeket kell felmutatni.

Én azt látom, hogy alapból már a óvodás korban, minden nevelés nélkül tudja a gyermek melyik nemhez tartozik, és az annak megfelelő az érdeklődési köre. Szerintem ezt csak szándékosan lehet eltorzítani, és talán valami MINIMÁLIS SZÁZALÉKBAN előfordulhat születési rendellenességként is (ami nem feltétlen genetikait jelent, hanem pl.: magzati korbeli fejlődésből adódó... azt pedig az egész várandóság alatt felmerülő behatások is előidézhetik)

Kicsit nagyobb korban a baráti köre, iskolatársai és a TV borzalmai igen nagy befolyással bírnak. Ez ellen, tartok tőle, csak megelőző módon, erős erkölcsi alapokkal, biztos családi háttérrel és példamutatással lehet felvértezni.

Szóval, baj ha testi adottságaival ellentétesen dönt. Ez többnyire kezelhető, csak tisztában kell lennie vele, hogy valószínűleg valami nem egészségesen alakult az életében, és meg kell értenie, hogy a betegen kisebb az esélye a boldogságra.

Nem attól lesz boldog, ha büszke a másságára, hanem akkor, ha a helyére kerül.