A fiam pár nap múlva lesz 5 hónapos. És folyton bőg. Szépen fejlődik, de egyszerűen ha nincs kézben akkor nem hagyja abba a bőgést! Első gyerek elszúrtuk tudom. De bizti van mit tenni. Ugye?

Szia!

Az én fiam jövő héten lesz 5hónapos és pár napja ugyanez a helyzet egy darabig 15-20 perc elvan egyedül aztán csak sír. Van mikor az sem jó ha felveszem akkor is sír. Ráadásul éjjel sem alszik pár hete rendesen.Úgyhogy nagyon együtt tudok érezni veled. Nem hiszem hogy elszúrtad volna. Épp azon gondolkodtam lehet hogy ilyenkor is van növekedési ugrásuk vagy kevés a tejem szóval én sem tudom mit csináljak.Tudom nem tudtam segíteni de talán egy kicsit megnyugtat hogy más is ilyen cipőben jár.

Szia!lehet hogy kezdődik nála a szeparációs félelem,amikor a picik azt hiszik,hogyha nem látják az anyukájukat,akkor ő nem is létezik,megszűnt.Ez minden kisbabánál előjön csak nem mindenkinél egyforma erősen.Próbléma lehet az is hogy esetleg már kínozza a fagocskája,unatkozik,és mindig a közeledben a középpontban szeretne lenni.Néha ha lehetőséged engedi adj neki valami új játékot,hátha az lefoglalja egy picit.Nem kell hogy feltétlenül új legyen,csak ezek a pici lúrkók nagyon hamar ráunnak egy játékra,és utánna már nem köti le a figyelmüket.Én ilyenkor elrakom pár napra vagy egy hétre,és utánna megint csodássan lefoglalja.Szükséged lenne a pihenésre is, tudom ha nincs segítség ez nagyon nehéz,de a babád megérzi rajtad a kimerültséget,az esetleges türelmetlenséget,és ez a hangulatát nagyon befolyásolja.Ha tudnál egy picit pihenni,kikapcsolódni,feltöltödni és ez sugározza belőled,rólad,szerintem a kisbabád is nyugodtabb lenne.Nem biztos hogy tudtam segíteni,sok kitartást kívánok,ez a helyzet tényleg nem könnyű.Bízz abban hogy egyszer minden véget ér.Nagyon sok erőt,türelmet,kitartást kívánok.

Egy 9 hónapos gyermek édesanyja

Vígasztaljon az a tudat, hogy pár napja nálunk is ez a helyzet.2-3 nappal ezelőtt szinte egész nap sírt a kisfiam, ha kézben volt ha nem - szerintem a frontok is. Szombaton egy tünemény volt, egyszer sem sírt, csak vidámkodott és mosolygott. Ma pedig ismét egész nap szórakoztatni kellett. Ha már nagyon unja a banánt én lefekszek mellé a földre, éneklek neki vagy tornáztatom - van egy jó kis babatorna dvdnk - vagy csak nevettetem, duruzsolok neki. Ha meg már végképp nem tudok vele mit csinálni hívom az apját. Már, ha otthon van. Kiszámíthatatlan a viselkedése, de egyszer majd elmúlik addig meg hurcoljuk és szeretgetjük. De igazából én is tanácstalan vagyok. Vajon elrontottam valamit.

Bár ahogy már más is mondta most lehet erre van szüksége, hisz ő is egy társas lény.

Nálunk is ugyan ez a helyzet.

Míg eddig elvolt a játékaival akár 1,5 órát is most sír, ha leteszem, sír, ha nem lát a 4,5 hós babám.

Cipelem, dobálom, masszírozom, tornásztatom, "táncoltatom", énekelek, bújócskázom, csörgőzök-, hempergek vele. Ha már minden éneket elénekeltem és minden mondókát elmondtam és a karomat is csak sajgó botként érzem leteszem az ágyra a játszószőnyegére a játékai közé és akár mennyire is követelőzik ott hagyom. Van, hogy rájön, hogy tulajdon képpen ő is éppen annyira elfáradt mint és alszik egyet, van, hogy nekiáll játszani az előbb tanultak mintájára, van, hogy addig bőg míg nem bírom tovább hallgatni és előbújok a fedezékből és akár mennyire is fáradt vagyok megszeretgetem és folytatom a szórakoztatását.

KITARTÁS!!!