Mit éreztél, mikor először pillantottad meg a gyermekedet?

Egyszerre sírnék és nevetnék....

Büszkeség, hogy milyen csodás, maradandó dolgot adtam a világnak.

Később azt néztem, kire hasonlít :)

"Végre, kint van."

Amikor a karomba adták, akkor pedig:

"Most fogom elejteni, valaki vegye el" - és elájultam.

"Jaj de kis törékeny! De kis csöppség! Megnyugszik a mellkasomon, nem hiszem el, ez csodálatos!" "Az anyukája vagyok, ő a fiam. Most már minden jó lesz"

De elsők között volt az is, hogy elképesztően forró volt és édes illatú, ezen csodálkoztam!

1: hű de lila

2: végre kint van és semmi sem fáj

3: olyankor még emberre sem hasonlít, nemhogy meg lehessen állapítani kire is hasonlít, anyjára vagy apjara vagy nagyszülőkre, postásra stb.

4: mehetnékem volt...akárhova, csak állhassak már fel ja és éhes voltan :-)

Azt néztem, hogy milyen picike (koraszülött volt), igyekeztem nem sírni, mert le volt kötve mind a két kezem, és éreztem, hogy taknyom-nyálam egyben lesz.

És hát persze,hogy milyen gyönyörű.

Aztán én is éhes voltam! :)

Ajj, csupa dzsuva leszek! (Mikor ráraktak a mellkasomra)

Érezni, kb megkönnyebbülést, hogy végre kint van

Az első napokban nagyon idegen volt nekem, mintha nem is az én gyerekem lenne

Sajnos csak a digitális fényképező kicsi kijelzőjén láttam legelőször. Miközben párom tartotta elém, hogy megnézhessem, ránéztem az orvosra, és megkérdeztem tőle "ugye, milyen gyönyörű?"

a következő tiszta pillanatban már az őrzőben voltam.

Végre, már ideje volt.

Aztán egy pillanatra átfutott a fejemen: na, ennyit a nyugis életről, aztán a csöppre, majd a férjemre néztem és elsírtam magam :)