Tényleg én vagyok az önző, hisztis kismama, mert nem egy 2 szobás lakásban akarok gyereket nevelni, babázni? Mit csináljak?

Hat ha valaszthatok egy kacsalabon forgo emeletes csaladi haz es egy 2 szobas lakas kozott akkor nyilvan a nagyobb kellene, kiveve ha a csaladi haz valami kihalt helyen van ahova csak kocsival tudok kimenni es embert is csak elvetve latok.

Ugyanis sokakhoz jobban illik a belvarosi porgos eletforma mint a sztereotipia "kerteshazi elet valo a csaladosnak". Szoval Nalatok alapveto kulonbseg van megpedig szemelyisegben.

Igazad van, de nem a két szoba miatt, hanem a többi körülmény miatt. Ha megtehetitek, h egy nyugis, nagy házban, normális szomszédokkal, nem két emeletet cipelve a babakocsit élhessetek, akkor ő a nem normális, h ezt feladná egy bulinegyedben lévő lakásért, ahol amúgy nem lehet normálisan gyereket nevelni, de élni sem.

Azt meg döntse el, h akarja e a gyereket, vagy nem, mert nem teheti meg egy gyerekkel, h egyszer részt vesz az életében, egyszer meg nem, aztán megint.

A barátod szerintem nem nőtt még fel a babázáshoz. Azt mondod, hogy egyedül is mag akarnád tartani, készülj fel lélekben, hogy sajnos ez is könnyen lehet belőle.

Én is a belvárosban lakom és sikítófrászt kapnék az ötletre is, hogy ne olyan helyen lakjak, ahol 10 percenként jár az éjszakai. Ennek fő oka, hogy rengeteget járkálok el otthonról esténként, élem a fiatal felnőttek bulizós életét. Na most minden amiért nekem (és a barátodnak is) fontos a belváros az teljesen összeegyeztethetetlen a babázással. Te is tudod, hogy mit ért az alatt, hogy "feladni az életét". Feladni azt, hogy minden nap munka után összefusson a haverokkal, eljárkálhasson szabadon mindenfele, ihasson egy sört (mert az ugye kizárja a kocsit).

A te oldaladról nézve viszont jogos az elvárásod. Ne költözz be a városba, ha ilyen jó helyed van a babázáshoz. A barátodnak el kell döntenie, hogy felnő, vagy bulizgat tovább. A kettő együtt nem megy.

Igazad van, ne stresszeld magad ezen. Tudom, hogy beszélni könnyű...

Készülj fel a legrosszabbra, lehetséges, hogy egyedül kell szembenézned a jövőddel.

Érzelmileg belerokkannál, ha abban a lakásban kellene élned. Lesz elég bajod így is.

Tehát készülj tudatosan a legrosszabb eshetőségre, de reméld a legjobbakat.

Nos, akor kezdődik az egyedüli gyereknevelès!

Na haragudj, de ha mèg addig sem jutottatok el, hogy összeköltözzetek, akkor itt nem sok babèr terem a "családosdinak".

Ha ilyen alapvető lèpès marad ki, mint az együtt èlès, ott már minden borul. Lehet el sem jutottatok volna a gyerekig, ha együtt èltek!

Nehezen nő fel a babázáshoz.

Aztán azért fog menni mert sír a baba, aztán meg mert dacos kicsi mellett nyugit akar..

És eleve áldozathozatalnak éli meg a gyerekvállalást...rossz ómen

Vagy így fog ki-be járkálni nálad, vagy korrektül lelép.

Ezeket még baba előtt le kellett volna játszani mert igy már egy gyerek is sínyleni fogja a huzavonátokat

Neked most leginkább a baba érdekeit kell szemelőtt tartanod. Nyilván igazad van,jobb helyetek lesz nálad. Ezt mond el a párodnak is,nála is az lenne az elvárható,hogy a gyerek érdekeit nézze. Ha egyedül is megtartottad volna akkor szépen mond meg neki,hogy te a babával maradsz ott ahol vagy,ha tetszik jó és ha nem úgyis... Egy gyerek lemondásokkal jár,nőjön fel és döntse el mit akar ennyire egyszerű

...