Mit csináljak, hogy múljon a bűntudatom, amiért nem voltam itthon?

Van egy 7 hónapos fiunk és egy 4 éves kislányunk. Imádom őket, a mindeneim. Viszont hiányzott a karrierem, hogy komoly döntéseket hozzak és a lányomnál ezt próbáltam elfojtani, de rájöttem, hogy abból semmi jó nem származhat, hiszen nekem ugyanúgy a részemhez tartozik a magassarkúban járkáló, ambiciózus nő, mint ahogy a farmert és tornacipőt viselő, hintázós, laza anyuka, vagy feleség. Ezért megbeszéltük a férjemmel, hogy miután a fiunk betölti a 6 hónapot, megpróbálok kicsit újra dolgozni, amennyi jólesik. Végül már 4 hónapos kora óta dolgozom, eleinte csak 2-3 órát, most már picit szabadabban, bevállalok hosszabb tárgyalásokat is.

Múlt héten is elutaztam egy több napos konferenciára, de mondta a férjem is, valamint a nagyszülők is, hogy menjek nyugodtan, nem lesz semmi gond. Viszont lett...

A fiam kórházba került, SOS műteni kellett és a férjem nem tudott elérni, mert a telefonom némítva volt. Nem szándékosan nem vettem fel, hiszen ha láttam volna, hogy egymás után 25-ször hív, gondoltam volna, hogy valami gond van. Azonnal hazajöttem, de így is borzasztó bűntudatom van. Tudom, hogy megakadályozni nem tudtam volna akkor sem, de borzasztó érzés volt hallani a telefonban ezt az egészet, először fel sem fogtam...

Próbálok jó anya és feleség lenni, fordítok időt a gyerekek mellett a férjemre is, magamra is, valamint a munkámban is a maximumra törekszem. Most mégis úgy érzem, hogy még ez is kevés és fogalmam sincs, hogy mit tehetnék még.