Hogy legyek türelmesebb éjszaka a babámnál?

Az igaz, hogy most még frissebb vagy, még nem töltöttél 3 hónapot egybefüggő ringatással-altatással, a hasfájós babád őrült sírását hallgatva...szval elvileg még nem kellene türelmetlennek lenned. Én viszont kicsit megengedőbb, megértőbb vagyok. Sztem az is lehet, hogy most zökkentél ki teljesen a komfortzónádból, és idő kell, hogy hozzászokj az új rendszerhez, és kialakíts megfelelő reakciókat, módokat arra, hogy hogyan reagálj a babád különböző (egyébként sokszor idegőrlő) állapotaira. 2 héttel ezelőtt még te osztottad be az időd, akkor és annyit és addig aludtál, ahogy jól esett, éjjel pihentél, ha tudtál, de alapvetően te uraltad a helyzetet. Most pedig a 2 hetes babád körül forog minden, valljul be, most ő a főnök, és ez így van rendjén. Amikor éhes, ennie kell, amikor fáradt, aludnia kell, de ha segítened kell az elalvásban, akkor azzal kell foglalkoznod, ha ölelésre vágyik, mellette kell lenned, ha éjjel ébred, ugranod kell, és segítened kell megtalálnia a nyugalmat...ez így mind rengeteg feladat, nem csoda, ha türelmetlen vagy. Egy ekkora baba még nem vár, ő is türelmetlen, hiszen annyit érez, hogy valami nem jó, szüksége van segítségre, hogy újra jó legyen. Szval nagy feladat!

Az jó, hogy rájöttél arra, hogy egy bizonyos helyzetben (éjjel) türelmetlen vagy. Egy újabb nagy feladat, hogy kitaláld, mit tudsz tenni ellene. Ugyanis ahogy valaki előttem írta, fejben dől el. Van, akinek könnyen megy, mert alapvetően nyugis típus, és van olyan (pl. Te), akinek erre ki kell dolgoznia egy tervet: hogyan reagálsz, mire gondolsz, hogy ne légy türelmetlen, stb.

Én is azt javaslom, hogy pihenj napközben többet. Írtad, hogy a babád engedi, hogy elvégezd a dolgod, ez tök jó. De lehet, hogy tudatosan kellene lelassulnod (legalább egy pár hétig), hogy több erőd, türelmed maradjon az éjszakai műszakhoz. Szerintem 2-3 hónap alatt minden helyrerázódik majd, viszont addig is dolgoznod kell rajta, hogy még éjjel is türelmes, szerető, gondoskodó anyukája légy a babádnak.

Nekem sokat segít a nehéz napokon, ha emlékeztetem magam, hogy én akartam a gyermekeimet, nem Ők kérték az életüket, nem Ők kopogtattak. Kutyakötelességem a tenyeremen hordozni Őket, mert kincseket kaptam, amikor a világra jöttek. Ilyenkor hihetetlen béke száll meg, és feltöltődöm megint pár napra. Sajnos, pár naponta valami önnyugtató technikát kell alkalmaznom, amikor úgy érzem, kezd durvulni a helyzet: a fiam 4 éves energiabomba, a lányom 2,5 éves szintén energiabomba. Kemény tud lenni! De úgy érzem, sikeresen átlendülök egy-egy mélypontomon, talán még észre sem veszik. Nagyon ritkán emelem fel a hangom, és sosem ütöm meg Őket. De én a fiam születésekor elhatároztam, hogy rengeteget fogok dolgozni önmagamon, egyszerűen ki kellett fejlesztenem azt a képességemet, hogy a saját magam legjobb pszichológusa legyek, és képes legyek pillanatok alatt túllépni dolgokon. Ez nem felületességet jelent, hanem mérlegelem, minek mekkora súlya van. A hisztiken már nem akadok ki (pedig két dackorszakos gyerkőcöm terhel rendesen), eldöntöttem agyban, hogy a hisztikre szükség van a kiegyensúlyozott mentális éréshez. Persze, nincs nonstop hisztizés.

Na, mindegy, nem akarok ennél jobban belemenni, ha érdekel, priviben szívesen mesélek, itt csak annyit javaslok, hogy szeresd a babád, de szeresd önmagad is, ne ostorozd magad, ne engedd, hogy az ilyen negatív kommentek (mint az első pár) letörjenek. Senki sem születik anyának, anyává válunk ki könnyebben, ki nehezebben. Van, akinek aztán ösztönből jön a helyes reakció (persze, ha az alaptemperamentuma nyugis, ritkán lesznek türelmetlen kitörései), van, akinek pedig dolgoznia kell önmagán ahhoz, hogy megtalálja a helyes reakciókat. Fordíts kellő időt arra, hogy elmélyülhess magadban! A gyerekek tanítanak minket, csak oda kell rájuk figyelnünk. Épp ezért csodálom a kisgyermekeket, ők még magukban hordozzák azt a tiszta bölcsességet, ami belőlünk kiveszett felnőtt korunkra.

Még egy sztori, aztán befogom: 4 éve a kisfiam szinte berobbant az életünkbe, kaptunk egy nagyon határozott, sokszor nagyon nyugtalan újszülöttet, aki folyton dolgoztatott engem. Kemény volt a kórházi 3 nap is, a csecsemősök vállán sírtam, hogy nem fogom bírni. Az egyik csecsemős annyit mondott, hogy "nagy tanítómesterem lesz a kisfiam"...hát, ez a mondata azóta kismilliószor a fülembe csengett, és még fog is. Annyit tanultam magamról, mióta a kisfiam velünk van, hogy elképzelni sem tudtam volna, hogy ilyen létezik.

Sok erőt kívánok!

7es vagyok

én vállom ringattam/ringatok most is.

A büfögés miatt is meg hogy pukizzon.

ha en letettem bárhova úgy hanytak.

Egy jó 30-40 percig vállon még nem tudtok csak úgy büfögni meg pukizni mint te vagy én. Utána már vagy egyedül ettek vagy nem kellett mert hason büfögtek egy nagyot hányás nélkül.

Gondolom hogy min mehetsz at... En is hasonloan ereztem magam az elso babammal ejjelente! Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy miert kell nekem ejjel fent lennem, meg h milyen egyedul erzem magam, mikozben hosszu percekig a sotet szobaban probaltam etetes utan visszaaltatni. (az en fiam remdkivul rossz alvo baba volt, rengetegszer kelt es nehezen aludt vissza)

A masodik babamnal meg sem kottyant az ejszakazas. Mondjuk lenyegeben mikor o megszuletett kb 2,5 eve nem aludtam at egy ejszakat. :-P

At kell allitanod az agyad, el kell fogadnod ezt az elethelyzetet. Ha szerencsed van, nem fog sokaig tartani, de inkabb keszulj fel a rosszabb verziora, ugy nem fog csalodas erni.

Kitartas!!! :-)

De 15-ös! Ne tanácsolj már ekkora ordenáré baromságot a kérdezőnek, hogy hagyja abba a szoptatást azért, hogy éjjel aludni tudjon! Először is semmi garancia arra, hogy a tápszeres csecsemő végigalussza az éjjeleket. Lehet hallani kismillió sztorit (itt a gyk-n isá, hogy anyuka félálomban melegíti a tápszert. Ennél ezerszer könnyebb mellre tenni, pont ideális a hőnérséklete, nem kell fertőtleníteni, kéznél van, és akár fekve az ágyban is megoldható, ki sem kell kelni, ha magunk mellé tesszük a babát az első időszakban. Az agyamat eldobom, milyen lusta nők/anyák vannak, akik a saját kényelmükért inkább leszoktatják a gyermeket az anyatejről! A kérdezőnek született egy babája, nőjön föl a feladathoz: a saját kényelme most másodlagos a baba jólléte után, és ehhez hozzátartozik az anyatejes táplálás, ha már megadatott, hogy a teste teszi a dolgát, termeli az anyatejet a csecsemőjének. Egyáltalán nem ítélem el a tápszeres táplálás, ha nincs anyatej, de ha van, mérhetetlen önzőségnek tartom a saját kényelmem miatt elválasztani a babámat.

És hülyeség, hogy ha később aludni akar, akkor szoktassa át a babát az éjszakai tápszerre. A fiam 16 hós koráig szopizott éjjel is többször. Együtt aludtunk, elintézte, és aludtunk tovább. Kipihent és türelmes voltam Vele nappal és éjjel is. Aztán ahogy elválasztotta magát, átaludta az éjszakát a saját ágyában a saját szobájában.

Szval hagyd a hülye "válasszd el, ha jót akarsz"-dumát!

A tápszer hülyeség a nem alvásra.

3 hónapos koratol tápszeres volt a lányom,és úgyanúgy 100x kelt éjszaka 😃

2 éve nem aludtam végig egy éjszakát😃