Hogyan teltek az első napjaitok a kórházban? És utána otthon?

Farfekvés miatt programozott császárral született a kislányom. Volt egy kis riadalom, mert bár 38+4-re született, csak 2,2 kg és 44 cm volt, de hamar kiderült, hogy semmi baja, egyszerűen csak picike és kész (én is picike vagyok, genetika). Onnantól, hogy láttam, minden rendben vele, én tök nyugodt voltam. Kedves, támogató csecsemősök és szülésznők voltak a kórházban, bármit kérdeztem, segítettek mindenben. Annyit kértek, hogy a kis súly miatt éjjel-nappal kétóránként szoptassam a babámat (velem volt végig, bababarát kórház), pár napig ellenőrizték a cukrát szintén a súlya miatt, és 4 helyett 6 éjszakát maradtunk, mert meg kellett várni, míg beindul a súlynövekedése stabilan, csak úgy engedtek haza. Hétfőn született, vasárnap távoztunk, addigra visszanyerte a születési súlyát. Itthon is minden oké volt, én nagyon pozitívan emlékszem vissza az első hetekre. Nem stresszeltem semmin, volt tejem bőven, a kislányom szépen szopizott, 3 hétig kb. csak evett meg aludt, úgyhogy tényleg nagyon nyugis volt. Utána már kevésbé volt jó az alvókája, de nyugis baba maradt. A hasfájás elkerült szerencsére, illetve pár napig volt, hogy délutánonként sírt nagyon és húzta a lábát, de gyorsan rájöttem, hogy a kávémba tett tej a gond, váltottam 3in1 kávéra, ezzel meg is szűnt a hasfájás.

Anyukám közel lakik, ő vett ki szabit, hogy tudjon segíteni, de mivel a babám ilyen volt, nagyon nem kellett. Mondta, hogy ha már úgyis otthon van, főz, azzal ne foglalkozzunk. A férjem 2-3 hétig volt itthon, nagyon lelkesen kivette a részét mindenből a baba körül, úgyhogy jó dolgom volt :) de nem bírtam egész nap feküdni, összesen 10 napot voltam kórházban, mert a szülés előtt 3 nappal befektettek magas vérnyomással, elegem volt a fekvésből, mire hazaértünk.

Nekem nagyon pozitív emlék az egész, a kórház is, meg a gyermekágyas időszak is.

Természetes szülésem volt, hosszú vajúdással. A kórház dolgozói nagyon kedvesek voltak, de a csecsemősök után futni kellett, nem igen segítettek. Javaslom hogy készülj fel előre kérdésekkel és menj utánuk te is ha azt akarod hogy megmutassák a dolgokat..

A kórházban minden jó volt, a fiam szinte végig csak aludt. Szoptatni próbáltam, de nem nagyon mutatták meg hogy kell, mi a legjobb módszer stb így lassan indult be a tejem.. Erre is figyelj majd!!!!! Vigyél be mellszívót, sokat segíthet az elindításban. Amíg aludt a fiam, simán csinálhattam volna és nem kellett volna tápszert kapnia ahhoz hogy haza engedjenek minket.. Szóval igen, alapvetően nyugodt volt a bent lét, hamar elszállt.

Végre hazamentünk. Párom és anyukám rengeteget segített. Kb két hétig mindig jött hozzánk valaki. Ebédet főztek, előre sokat, mostak, mosogattak, stb. Nagy segítség volt. Így csak azzal foglalkoztam, hogy legyen tejem, minél előbb álljon be a rend. Sokat babáztunk, imádtuk az első napokat de bizony első gyerekesként nagyon nagyon új volt minden. Sokszor tanácstalanok voltunk. Volt hogy fuldoklott a babánk mert félrenyelt, de ösztönszerűen megoldottam a helyzetet és megnyugodtam, nem lesz itt semmi baj.

Aztán voltak gondok a tej mennyiséggel, jött egy depressziós rész.. Aztán elengedtem, tápszerhez nyúltunk, így mind a hárman végre kiegyensúlyozottak lettünk. Olyannyira, hogy 1 hónap után már nyugodt 6 órás éjszakai alvásaink és igazán nyugodt napjaink lettek.

Szóval én az első hónapban csak feküdtem, babáztam, etettem, altattam és beszélgettem a családtagokkal :) A regenerálódásom kb 3 hétig tartott, utána már nyugodtan ültem kényelmesen, mozogtam "gondolkodás nélkül".

Viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem voltam egészen felkészülve a szoptatást tekintve. Úgy gondoltam, hogy minden jó lesz, egyből beindul, stb. hiszen ez a testem dolga. Legközelebb már nagyon sok mindent másképp csinálok..