Nektek felajánlottak babaholmikat, ruhákat? Ez csak nekem furcsa/esik kicsit rosszul?

Mi is kaptunk és örömmel fogadtunk - persze nem mindent használtunk, ízlések és pofonok, átválogattuk -, mert telne rá, de minek költsek olyanra, amire nem muszáj, inkább fordítom másképp a gyerekre. Aztán nálunk is maradt egy csomó jó állapotú, minőségi babaholmi egy közeli rokonnak félrerakva, akik régóta próbálkoztak és hát így is drukkoltunk nekik. Részben azt hittük, nekik is segítség lesz és örülni fognak, ezért nem vateráztunk el pl. etetőszéket, babakocsit, részben olyasmik, amiknek számomra története van (pl. anyukám horgolta vagy olyan takaró, alvóka, ami még az övék volt gyerekkorában vagy pláne olyasmi, amit pont tőlük kaptunk), ezért nem akartam idegennek adni. Erre nekik nem kell, mert ők most mindenből újat szeretnének. Nem sértődök meg, szívük joga és tán rá is kérdezhettem volna (csak akkoriban valahogy tapintatlanság lett volna), de azért sajnálom, főleg mert lett volna barátnőm, akinek meg kifejezetten jól jött volna anyagi okok miatt. Így végül mégis marad majd, hogy újra kidobozoljuk és eladogatjuk/adományozzuk idegeneknek.

Lehet, hogy a ti rokonaitok is egyszerűen kötődnek ezekhez az emlékeket hordozó tárgyakhoz és szívesen tudnák inkább használatban, jó helyen azokat, és jó szívvel ajánlgatják, ami náluk bevált. Egyébként meg simán el tudom képzelni, hogy amikor már négykézláb fog mászkálni a gyereketek a koszban, vagy pláne a második gyerek ;), már nem lesz olyan fontos, hogy mi van a ruha cetlijére írva és hogy vadiúj-e, viszont elérzékenyültök, amikor újra előveszitek, amit már kinőtt és bőszen ajánlgatjátok majd másnak :)