Teljesen kivagyok! Tudom magamnak köszönhetem! Segitenétek? Mit tegyek? Kisfiammal alszom és 2-3 napja azt veszem észre hogy egyeltalán nem alszik jol! Miattam? Hogy szoktassam vissza a kiságyba? Nem akarom miattam "büntetni"!

13:45-ös vagyok. Külön ágyban aludt akkor is a lányom. A mi esetünkben nem helyfüggő volt a dolog, teljesen vadul tudott mocorogni a saját kis ágyában is.

90%-ig biztos vagyok benne, hogy nem miattad nyugtalan. Ennek ellenére már elég nagy ahhoz, hogy még idejében a kiságyához szoktasd. A kisebbik nálam is a nagyágyban aludt egészen két hónapos koráig, ekkor éreztem azt, hogy most kell átvinnem a szobájába, mert később már sokkal nehezebb lesz. Gond nélkül elfogadta az új helyzetet, mellesleg sokkal kevesebbet ébred éjszaka.

Minél hamarabb tedd esténként a saját ágyába,hamar beleszokik,de ha sír is légy kitartó. 20 perc sírás tüdőerősítő ,de tovább ne engedd sírni,inkább halkan beszélj hozzá,és simogasd.

Amennyire azt gondoltam, hogy babát felnőtt ágyba tenni TILOS, hát olyan hamar került mellém a kislányom az éjszakai alvásokkor. Kiságyban kezdtük, minden rendben volt, aztán egyik napról a másikra rettenetesen sírt, nem aludt, viszont mikor magam mellé raktam, pár perc múlva aludt is. Ez van, anya kellett Neki. És így nekem is kényelmesebb volt. Persze mindíg megpróbáltam az ágyába tenni, de ha nem, hát nem. Aztán kezdett kényelmetlenné válni a dolog, arról nem is beszélve, hogy apát hátrahagyva költöztünk a picivel másik szobába, egyszer eljön a nap, hogy ott kell hagyom Őt, és akkor könnyebb lesz másik ágyból költözni, mint közvetlen Mellőle. Szóval elhatároztam magam, és neki láttam a küldetésnek. Próbáltam, hogy leteszem az ágyába, addig simizem a homlokát, hátát, buksiját (mikor mi jött be) még el nem alszik. Ezzel a technikával, volt, hogy 2 órát görnyedtem a kiságy mellett. Aztán jött anyukám "praktikája", evés után pihe-puha babapokróc, kiterít, baba ráfekszik, bebugyolálni, és "büfpozícióban" álomba ringatni, majd óvatosan letenni. Ha sikerül, lehet aludni, viszont, ha megébred, hamar ugrani, kis simi, kis kedves beszéd, és tudja, anya itt van, nincs egyedül. Aztán mostmár ott tartunk, hogy nem kell elringatnom, mikor leteszem evés után, kedves hangon még az ágyamból jó éjszakát kívánok, így ez az utolsó, amit hall elalvás előtt :) Néha még nagyon magam mellé venném, van, hogy hiányzik alvás közben, de erősnek kell lenni, ha az ember elhatározza magát. Én viszont azt mondom, hogy sírni ne hagyd, ha nem marad abba simitől, vedd ki, vígasztald, ne érezze, hogy magára van hagyva. Nem rontottál el semmit, én is császáros voltam, így kényelmesebb. Az én kislányom 7hetes. Sok sikert Neked, remélem sikerül!!! :) Jó babázást!