Szerintetek igaza van a férjemnek, én vagyok az önző? Mit csináljak, ha nem akarok két ovissal és újszülött ikrekkel költözni?

Igen, ez a normális... az anyja legyen kussban, csináljon mindent egyedül, aki a felajánlott segítséget elfogadja ássa el magát; aki pedig segítséget mer kérni, arról ne is beszéljünk, minek szül az olyan.

SOHA nem volt elvárás hogy egy nő egyedül lássa el a gyerekeit, csak a mai bezzeg-társadalomban.

Két évig voltam egyedül 3 gyerekkel, mindent megoldottam munka mellett - és k...va szar volt. Nem csak nekem, a gyerekeknek is. Aztán anyukám nyugdíjba ment és a közelbe költözött, egy megváltás volt. Neki is jó volt, szeret nagyon velünk lenni, szerinte az unokák tartják fiatalon.

Kérdező, ha előre megbeszéltétek hogyx váltani fog, akkor nem fair tőle hogy most bejelenti hogy mégsem. Beszéljétek át a dolgot, hogy képzeli a gyakorlatban. Hallgasd meg az érveit, a terveit, és főleg hogy miért gondolta meg magát. Nem hiszem hogy a munka miatt, gyanítom hogy van más oka is. Te is írd össze az érveidet és nyugodtan mond el neki őket.

De ez így nagyon gáz, kérdező!

Nekem nem lenne kérdés, hogy költözzek, ha kéne, ne a párom hagyja ott a normális munkahelyét, de terhesen nem vállalnám be.

A két gyerek nem gáz, mert alkalmazkodnak, de várandósan egy szekrényt nem tudok elhúzni, semmit, pláne a hatodik-hetedik hónapban.

Ez patt helyzet. Se te nem akarsz menni,se ő váltani.

Én nekem akármi segítség van,akkor is a férjemet választanám. Én párom is találhatna jóval többet fizető állást,de ő szereti a munkáját,megbecsülik,évről évre emelik a fizetését,és h-p dolgozik. Nekem is többet ér az,hogy ő szereti amit csinál. A gyerekekkel meg én vállaltam,hogy boldogulok ,míg ő dolgozik. Persze,ő hazajár minden nap,így nincs jogom nyilatkozni róla,mennyire nehéz egyedül,de azt tudom hogy nulla segítséggel a nagyot az apjával ketten kellett megoldanunk,aminek a vége a munkám elvesztése lett,mert kórházba került a gyerek,aztán maradtam itt az albérletbe végül magamba a gyerekkel,mondván ha én úgyis tp en vagyok,én dolgom a gyerek. Aztán férjemet mikor megismertem ésés ideköltözött,könnyebb lett minden. Nekünk most van úton a harmadik,és anyósék vannak legközelebb, 45 perc autó útra. Szóval a hétköznapokra nincs segítség,nekünk kell megoldani majd. Ha párom pl télen 12 órában lesz,nekem kell a hárommal menni. Ez van,ezt vállaltam.

Neked lesz a legnehezebb,de a férjedet se kényszeritheted bele abba,amit nem akar.

Nagy könnyebbség viszont amit említenek,hogy a nagy suliba,kicsi oviba,úgy 7-16-ig kb a babákkal leszel. Az ovis nem lesz annyit beteg már jövőre télen. Nálunk is az első év volt állandó betegség.

Üljetek le és beszéljétek át. Ha vezető beosztásba van,nem tudna inkább 2-2napra menni? Hétfő hajnalba fel,kedd du haza,majd csüt hajnalba fel,péntek du haza?

Amúgy két külön korúval a doki és védőnő szerint nehezebb,mint ikrekkel.

Ahogy írod,sok segitseged van,de a férjed aki pont a legfontosabb(a te és a gyerekek szempontjából is) 7ből 3napot látja a gyerekeit,viszont ha felköltöznétek, akkor 7/7napot látná őket ha sokaig Dolgozik is talán fürdőzésre este hazaér.

Hányra jár dolgozni? A 2 nagyot Nem tudná ő oviba/suliba vinni reggelente? Neked pedig akkor csak menni kene értük az annyira nem vészes.