Oltásról. Mi fáj a babának jobban, az oltás, vagy az hogy lefogják? Mit tegyek, mi a helyes? Részletek lenn.

Nem kedvelem a gyermek orvosunkat.Igazság szerint egy orvost se kedvelek,se a védő nőt.Ez okból is szültem meg a fiamat otthon.Viszont soha nem kérdőjelezném meg a munkájukat,illetve azt hogy mit és miért csinálnak.Eszembe se jutna kötekedni egy orvossal,viszont egy hónapja olyan helyzetbe kényszerültem,amit sehogy nem tudok feldolgozni.15hónapos fiamat oltásra vittem.Megkértem a doktornőt,had' üljön az ölembe amíg oltja,de egy kiselőadás keretében kifejtette nekem hogy izomba nem kerülhet a tű,jól be vált szokás szerint fektessem csak az asztalra,egy perc és kész is van.Lefektettem.A lábát leszíjazta a védő nő,és ráfeküdt a térdére hogy kifeszüljön a combja és ne tudjon felülni.jött az orvos a tűvel és azt mondta fogjam le a karját.Én lefogtam.Még hozzá se ért a tű, de a fiam ordított.Karba és combba kapta,két perc múlva már a váróban ült az ölemben és zokogott...én vele. Embertelennek, és brutálisnak érezem az egész procedúrát. Lassan jön a következő oltás.Bárkinek mesélek erről a problémámról,mindenki lehurrog hogy túlproblémázom az ügyet,és ha ezt megemlítem a védőnőnek az majd "kötekedősnek " ítél és meglátom hogy nagyobb bajom is származhat ebből.Akikkel valamelyest szót értettem azt tanácsolták,próbáljam kultúráltan megbeszélni az orvossal,talán van megoldás,és bele egyezik az ölben való oltásba.Csak hogy félek,ha rá is szánom magam hogy belépjek az ajtón, még egyszer lefogatni nem tudom majd.Talán a doki kezébe nyomom a fiam és kimegyek.Ebben nem veszek részt.

Mit tegyek?Segítsetek helyre rakni ezt a gondolatot.