Úgy érzem az 1éves lányom nagyon nehéz személyiségű, vagy csak én nem vagyok anyának való?

Miota megszületett a lányom mindig éreztem hogy ő más , mint a többi gyermek. Ahogy kezdett nőni jobban látszodott. Mig más babát ha leraktak nézelödni , a lányomat nem lehetett mert csak ölben hallgatott. Amig más baba nagyobb lett , egyedül kezdett játszani , a lányom nem játszott csakis velem . Mindig ott kell legyek vele , mert ha ellépek mellöle , rögtön ordít , visíbál mintha valaki verné meg vagy nemtudom. Éjszakát se aludta át soha. Mindig félt az idegenektől. Ha idegen helyre mentünk , csak az ölömben volt hajlandó lenni. De ott is nyügösködött , igy sokat nem maradtunk. Ha elmegyünk sétálni , max 2óra mulva már haza kell jöjjünk , mert a lányom nembírja tovább. Mindig altatni kell , éjjel van hogy 2órát is ébren van , mert nincs kedve visszaaludni. Soha nem volt napirendünk , mindenhol azt hallottam hogy bizzam a lányomra , majd ő kialakitja magának. És mégsem.. Hozzátáplálással sem ugy haladtunk ahogy kellene. 8honapos volt mikor rájöttem hogy azért nem akar enni , mert ő szeretne egyedül. De ugye igy egy rendes adagot nemtud megenni. Igy össze vissza eszik. Kezdem ugy látni hogy annyira szértszortság van az életünkben , más tudja hogy mikor alszik , eszik a babája .. És elkezdödött a hiszti korszak. Ha valami nem tetszik neki nagyon csuful csinál. Dobja hátra magát , ordít.. Mostmár látom mit csináltam rosszul , de ugy érzem hogy a lányom amugyis nehezebb személyiségű mint más baba. Vagy mással sem könnyű , csak már én nem birom idegileg? Mikor lessz már könnyebb ? Amikor letudok ülni fél orát nyugodtan , pihenni , addig a lányom játszodjon egyedül ? Vagy eltudjunk egésznapra menni kirándulni? Annyi kérdés van még bennem ..